Keleti szomszédunk, Ukrajna sajnálatos módon évek óta hatalmas gazdasági és társadalmi válsággal küzd. Az ország nemzetiségi-vallási kérdésekben is nagyon megosztott, a hírek azonban – természetes módon – főként a kárpátaljai magyarokról és a kelet-ukrajnai oroszokról szólnak, noha az országban számos más nemzetiség él: fehéroroszok, lengyelek, bolgárok, görögök, románok és szá- mos más kisebbség. Az egyik legkisebb nemzetiség az evangélikus vallást követő svédeké.

Cáridők hercehurcája

A svéd telepesek a 18. század végén alapították meg saját településüket, amelyet Ósvédfalunak (svédül Gammalsvenskby) neveztek el. Lakossága eredetileg a mai Észtországhoz tartozó Dagö (Hiiumaa) szigetéről származott, amely egykor Svédország része volt, de az 1700–1721-es nagy északi háború következtében a svédek elvesztették Észtországot, így a sziget Oroszországhoz került.

A cári hatóságok II. Katalin orosz cárnő uralkodásának idején, 1781 augusztusában a sziget svéd lakosságának egy ré- szét hamis ígéretekkel Dél-Ukrajnába költöztették, hogy a harcokban elpusztult – korábban a Krími Kánsághoz tartozó – területet újra felvirágoztassák.

Az áttelepítésről nagyon eltérő képet rajzolnak a korabeli források. Sokaknak nem volt választási lehetőségük. Másrészt az áttelepítésre kijelölt, szegény és elnyomott lakosok – az akkori viszonyokhoz képest – remek, nagylelkű ajánlatot kaptak: útiköltségként a felnőttek négy rubelt és gyermekenként tizenöt kopejkát. A nyolc hónapos utazás viszontagságait a kitelepítettek mintegy ezres tömegének harmada nem élte túl. Amikor pedig megérkeztek, nagy csalódás várt rájuk. A hagyomány szerint új lakóhelyüket meglátva az első mondatuk ez volt: „Nu vära ve rätt narrander!” („Most pedig tényleg becsaptak minket!”)

A megígért kész házak helyett kunyhók várták őket, évekig nyomorogtak, amíg végül sikerült a két kezük munkájával fel- építeni a falut. Az „új világban” töltött első esztendőben szintén sokan vesztették életüket, az egyházközségi nyilvántartás szerint 1783 márciusában már csak százharmincöten éltek a svéd telepesek közül.

Az első evangélikus fatemplomot Patyomkin herceg költségére emelték, ez a 19. század közepén tűz martaléka lett. A következő templom kőből épült, de ezt 1929-ben a hatóságok bezáratták. A telepeseket először – Patyomkin herceg megbízásából – Johan Adolf Europaeus finnországi evangélikus lelkész gondozta.

Az áttelepítés sikertelensége miatt a cári hatóságok 1804–1805 között németeket hoztak a környékre, akik Gammalsvenskby közelében létrehozták az evangélikus Schlangendorf és Mühlhausendorf, illetve a katolikus Klosterdorf falut. Alaposan megváltoztak a nemzetiségi viszonyok a vidéken, a svédek kisebbséggé váltak. Az egyházi személyek és a tanítók is többnyire németek voltak. Ez önmagában is sok súrlódást okozott a két közösség között, de a fő problémát a megművelhető termőföldek szűkössége jelentette, mivel az új falvak a svéd telepeseknek ígért földeken épültek. Az elkövetkező évszázadokban Gammalsvenskby megszenvedte a háborúkat (krími háború, első világháború, fehér és vörös csapatok harca), éhínségek és betegségek is tizedelték a falu lakosságát. Noha ígéretet kaptak, hogy nem kell katonai szolgálatot teljesíteniük, a svéd férfiakat rendszeresen besorozták a cári hadseregbe.

Az iskola kötelező volt minden gyermek számára. A gyerekek először svédül tanultak meg olvasni, majd a német és az orosz nyelvet igyekeztek elsajátítani. Egy kevés földrajzi ismeretet is szerezhettek, továbbá az evangélikus katekizmust kellett fejből tudniuk. Annak ellenére, hogy évszázadokon keresztül szinte semmi kapcsolatuk nem volt Svédországgal, a svéd lakosok megőrizték hagyományos kultúrájukat és a saját régi svéd tájszólásukat (Östsvenska), ami leginkább az evangélikus hitükhöz való ragaszkodás eredménye volt.  

Hazát keresgélő évtizedek

Az ukrajnai svédeket először egy Nymann nevű herszoni svéd gyógyszerész „fedezte fel” 1835-ben; ő utóbb Finnországban nyomtatott svéd nyelvű énekeskönyveket és Bibliákat küldött a faluba. Kevéssel később az észtországi svédek történetével foglalkozó balti német tudós, Carl Russwurm került közelebbi kapcsolatba az ukrajnai svédekkel 1848–1850 között, őt Wilhelm Lagus finnországi svéd tanár követte 1853-ban. A krími háború miatt a látogatások megszakadtak, a hetvenes–nyolcvanas években azonban kapcsolatok épültek ki a finnországi svédekkel. Az 1800-as évek végén Svédországban gyűjtést szerveztek, hogy az ukrajnai faluban új svéd evangélikus templom épülhessen. Ezt 1885-ben szentelték fel.

Gammalsvenskbyben évről évre emelkedett a svédországi látogatók száma, s ez komolyabb kulturális fellendülést hozott: a helyi lakosok megismerkedtek a kortárs svéd irodalommal, és svédországi újságokra is előfizettek. A gyümölcsöző kapcsolatnak az első világháború vetett véget, az 1917-es októberi orosz forradalom után pedig nagy éhínség tört ki, amelyet csak 1922-ben sikerült legyőzni – svédországi segítséggel. A sanyarú viszonyok hatására – főként egy nacionalista mozgalom kezdeményezésére és Nathan Söderblom uppsalai érsek támogatásával – sokan kérvényezték visszatelepülésüket Svédországba. Hosszas, szinte egy évtizedes bürokratikus eljárás után 881 személynek engedélyezték a kivándorlást. Ők 1929. augusztus 1-jén érkeztek Svédországba, ám közülük mintegy százan tovább is utaztak Kanadába, Manitobában telepedtek le. Gammalsvenskbyben 895 svéd származású személy maradt. 

Az Ukrajnából érkezett visszatelepülők többségét a svéd hatóságok Gotland szigetén telepítették le, de nem maradhattak egységes közösségben. A helyi lakosság ellenszenvvel fogadta a jövevényeket, mivel akkoriban a gazdasági világválság miatt maguk is nélkülöztek. A betelepülők az olcsó mezőgazdasági vagy cselédmunka között választhattak. A rossz fogadtatás és a kilátástalan helyzet miatt egyes családok már néhány hét múlva visszaköltöztek ukrajnai szülőföldjükre. Az akciót a svéd kommunista párt támogatta néhány aktivistájuk segítségével és a Komintern által odaküldött tagjaival. A Gammalsvenskbybe visszatért kétszáz- ötven személy létrehozott egy földművesszövetkezetet, amely a Svedkompartija (Svéd Kommunista Párt) nevet viselte.

Sztálini purgatórium

A visszatelepültek és az ottmaradtak életében a következő évek újabb nehézséget hoztak, a kommunisták által mesterségesen előidézett ukrajnai holodomor (éhínség) hatására újabb kivándorlási hullám indult el. A hatóságok azonban meggátolták ezt a mozgalmat: akik aláírták a kitelepülési listát, azokat a titkosrendőrség letartóztatta, a hangadókat börtönbe zárták. A következő években többen a sztálini tisztogatás áldozataivá váltak. Így nem lehet csodálkozni, hogy amikor a második világháború során a németek 1941. augusztus 25-én bevonultak a faluba, felszabadítóként fogadták őket, bár később a tekintélyelvűség és az arrogáns viselkedés sokakat kiábrándított. A német visszavonulás során, 1943-ban a svédeket evakuálták a területről, de nem Németországba vitték őket, amint ígérték, hanem sokan a megszállt Lengyelországba, Krotoszynbe kerültek. A háború befejezése után a hatóságok közel százötven svédet elfogtak, és a sziktivkari munkatáborba küldtek. 1947-ben azonban visszatérhettek Ukrajnába. A többieknek sikerült Svédországba vagy egyenesen vissza, Gammalsvenskbybe jutniuk.

A második világháború után a falu a Verbivka nevet kapta. 1951-ben a templom (a helyi szóhasználatban kircha) Komszomol-klub, később mezőgazdasági raktár lett. Szintén ugyanebben az évben a lengyel–szovjet területcsere keretében mintegy kétezer-ötszáz ukránt telepítettek be, akik az eredeti lakosokra mint náci kollaboránsokra tekintettek.

A Szovjetunió bukása után ismét felelevenedtek a kapcsolatok Svédországgal. A svéd evangélikus egyház és Gotland tartomány rendszeres anyagi támogatást nyújt. A közeli Kahovka városban 1994-ben megtelepedett egy svéd tulajdonú cég, a Chumak.

Ma a falunak közel kétszáz svéd származású lakosa van, de közülük csak kevesen beszélik folyékonyan anyanyelvüket. Gammalsvenskby címerében azonban ott vannak a svéd nemzeti szimbólumok: három korona és kék kereszt arany mezőben. 2008-ban a svéd királyi pár is ellátogatott a községbe.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 19. számában jelent meg, 2016. május 15-én. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.