Gáncs Péter elnök püspök hálaadásra és memóriafrissítésre invitálta a tanárokat a kezdő áhítaton, amelynek alapigéjét Márk evangéliumának 9. fejezete szolgáltatta.

A püspök a só és a békesség fogalmak köré csoportosított mondandójában először is a só megfelelő arányaira hívta fel a figyelmet, majd átfordította oktatási példára: Az iskolákban is figyelni kell az arányokra, hogyan és mennyit adunk tovább diákjainknak. Az Ige szerint is ehhez Jézus mindig is csapatban gondolkodott, tehát a tanári kar tagjainak is ki kell egészíteniük egymást, vigyázva arra, nehogy túlpörögjenek, kiégjenek. Mivel sokan vagyunk, akik belenőttünk az egyházba, de egyre többen, akik csak most kóstolgatják a hitbeli dolgokat, ezért fontos az, hogy egymásra szeretettel odafigyeljünk, segítsük egymást – hangsúlyozta a püspök, akinek reményei szerint „az evangélikus iskola sokszínű, gazdag ízvilágú, olyan, ahol az emberek egymást elfogadják, odafigyelők, Jézusra figyelők”.

Jézus ugyan nem írt gasztroblogot, de még gasztroteológiát sem művelt, mégis első csodája a kánai menyegző borcsodája volt, aztán a 4 evangéliumban hatszor szerepel a kenyércsoda, az utolsó vacsorán is kenyeret és bort adott tanítványainak, majd a Tibériás tavi hajnalon is parázson sült hallal és kenyérrel várta tanítványait. Jézusnak tehát fontos, hogy ízletes táplálékkal lásson el, hogy bennünk is legyen jó íz és zamat – zárta gondolatait a püspök.

Az áhítat után Roncz Béla aszódi intézményvezető köszöntötte az egybegyűlteket. Örömmel mesélte, hogy 26 évvel a rendszerváltás után 20. éve működve új épületükbe, az idei tanévtől iskolájuk általános iskola is lesz, az első évfolyam 50 fővel indul (közülük 27-en evangélikusok!). Az igazgató hangsúlyozta, hogy iskoláinkban fontos feladat, hogy ne csak oktassuk, hanem neveljük is a gyerekeket. A tanári hivatás ismeretlen ösvény minden tanév elején, de jó látni, amikor művelt emberfők távoznak az intézményből egy-egy év végén.

Hafenscher Károly miniszteri biztos a reformáció 500. évfordulójának küszöbén arra hívta fel ezután a figyelmet, hogy a reformáció örököseiként iskoláinkban tematizáljuk ebben a tanévben a reformációt és buzdított arra, hogy a kormány által támogatott Reformáció Emlékbizottsága által szervezett, az oktatási hivatalon keresztül meghirdetett, országos műveltségi versenyen minél több iskolánk és diákunk idnuljon.

Fabiny Tamás püspök A reformáció tegnap és ma címmel Luther Márton és Melanchthon Fülöp alakjaira hívta fel a pedagógusok figyelmét. Nem akarván kicsinyíteni Luther nagyságát, de hangsúlyozta, hogy sajnos a visszahúzódó szobatudós Melnachthon, akit Németország, de Európa, sőt akár Magyarország tanítómesterének is nevezhetnénk, sajnos az évszázadok alatt háttérbe került. Levetítette azt a filmjét, amelyet korábban a Duna Televízió megbízásából készített Melanchthon Fülöp munkásságáról.

Bódi Emese az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatója Biblia és reformáció címmel szintén Lutherről, Melanchthonról, majd a magyar bibliafordításokról is értekezett. 

Elmondta, hogy Lutherből tekintélyelvű apja ugyan jogászt akart nevelni, de a fiú szakítva apjával, inkább az Ágoston-rendbe ment és szerzetes lett. Itt Staupitz lett lelki atyja és a Szentírás könyveit kutatta. Luther végig kereste a számára megfellebbezhetetlen tekintélyt és azt, hogyan juthat üdvösségre. Végül a Szentírásban találta meg ezt a tekintélyt, amely alapján kimondta az életétmeghatározó alapelveket is: Krisztusért, kegyelemből, hit által.

Ezért aztán, amikor 1521-ben Wormsban a birodalmi gyűlésen tanításainak visszavonására kényszerítik, azt mondja, hogy vagy a Szentírás alapján, vagy észérvek (ratio) alapján győzzék meg arról, hogy nincsen igaza, mert a lelkiismeret ellen tenni nem tanácsos. Elmenekülve Wartburg várában még inkább elmélyed a Szentírás tanulmányozásában, fordításában, egy évvel később már készen van az Újszövetség németre fordításával, 1534-re pedig az Ószövetség is készen lett. Rotterdami Erasmus 1516-os újszövetségi görög-latin kritikai kiadása és Szent Jeromos Vulgata szövege is nagy segítségére van ebben.

Luther biblikus alapelvei a következők: 

• a Biblia eredeti szövegét tisztelni kell,

• egyetlen evangélium létezik, csak négyféleképp van leírva, de mindegyik Jézusról szól,

• szelektíven kezeli a kánont, apostoli írás az, amelyik Krisztust hirdeti,

• fontos számára a földrajzi, kortörténeti viszonyok ismerete.

​Ehhez Melanchthon még azt is hozzátette, hogy fontos a klasszikus szerzők tanulmányozása is, mert erkölcsi mondanivalót tartalmaznak.

Az előadó ezután ismertette a magyar nyelvre való bibliafordításokat:

Már a reformáció előtt délvidéken a huszita Tamás és Bálint papok elkészítettek egy részleges, kézírásos bibliafordítást.

1533-ban Komjáti Benedek magsizter, tanító Ugocsa megyében lefordította a páli leveleket. A mű Krakkóban jelent meg. Ebben Erasmusra hivatkozik a fordító.

1536-ban Pesti Gábor humanista tudós Bécsben kiadja a négy evangélium és a páli levelek fordítását.

1541-ben Nádasdy Tamás Sárváron kiadja a Sylvester János-féle fordítást.

Bornemissza Péter olvasásra írt prédikációiban biblia kontextusból indul ki, a Szentírást magyarázza, de számára is fontos a kiegészítés. Felhasználja Josephus Flavius, Hérodotosz és Thuküdidész írásait is.

Heltai Gáspár Kolozsváron részleges bibliafordítást készít, hiszen hiányzik Ezsdrás, Nehémiás, Eszter és a Krónikák könyve. Ez nem lett nagy siker, mert részletekben jelent meg.

1590-ben készül el Károli Gáspár vizsolyi bibliafordítása, amely végül az egész magyar nyelvre irodalmi hatással bírt.

Kodácsy Simon Eszter az Evangélikus Hittudományi Egyetem Valláspedagógiai Intézetének vezetője Luther és az iskolák címmel szólt. Ismertette, hogy a reformáció idején sokan kivették gyerekeiket az iskolából és Luther Márton ez ellen a tendencia ellen számos alkalommal felszólamlott. Luther hangsúlyozta a minden gyerekre vonatkozó ismeretek oktatásának állami kötelezését, ezért a városok vezetőivel felvéve a kapcsolatot szorgalmazta hogy a fiúk legalább napi kettő, a lányok legalább napi egy órát az iskolában töltsenek és a hét szabad művészettel foglalkozzanak. Luther úgy tartotta, hogy a szülő adja a gyereknek a természetes tudást, ehhez az állam bizonyos területeken (zene, költészet) további tudást ad, de az egyház feladata e területeken megmarad a hit továbbadására. Manapság felelős lehetőség az egyház számára az iskolák fenntartása. Nem kötelező iskolát fenntartani, de ha hiány van, akkor felelősen gondolkodva részt kell vállalnia az egyháznak is ebben. Mi az, amit egy egyházi iskola adhat, az iskolánként változhat, de a szakmai környezet, a közösség, a minőségi idő, a lélek művelése, a barátság, a nyugalom, a szakmaiság, a kultúra mind-mind olyan összetevők, amelyek hozzájárulnak a jó iskolához.

Varga Márta a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Iroda Nevelési és Oktatási Osztályának vezetője hét pontban összefoglalta, mi az, amire büszke az evangélikus oktatás területén.
Hangsúlyozta a stratégia, a szakmaiság, a kompetenciahatárok, a hosszútávú gondolkodás fontosságát, kitért arra, milyen változások történtek az utóbbi években, örömmel számolt be arról, hogy kezelhetőek a külső kényszerítő körülmények, az intézményi autonómia, a szabad mozgástér érdekének védelmében mindent megtesznek. Büszke az elért eredményekre, a sokszínű, élő közösségre, a spirituális-, lelki-, keresztény-, evangélikus nevelésre.

Az ebéd után Benkő Vilmos közgazdász, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke olyan mai technikai újdonságokat mutatott be, amelyeket alkalmazni lehetne a korszerű oktatásban. Hangsúlyozta, hogy a technológiától való félelem nem kellene, hogy elrettentse a pedagógusokat ezek alkalmazásától.

Délután négy szekcióban folyt a további program. Ezek a következők voltak:

• A „Sakkpalota program” bemutatása (Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola, Soltvadkert)

• Természettudományról másként (Bemutatkozik a Hunyadi János Evangélikus Általános Iskola természettudományos projektje)

• Az Oktatási Hivatal tájékoztatója a tanév feladatairól (dr. Szikora Ágnes főosztályvezető, Oktatási Hivatal – Tanügyigazgatási és Köznevelési Hatósági Főosztály)

• Óvodai szekció: Anevelési év feladatai (Ablonczyné Vándor Margit, EPSZTI) 

Az alkalom végül közös istentisztelettel zárul, amelynek liturgiai szolgálatában Novotny Dániel iskolalelkész (Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium) és Lőrincz Csaba lelkész (Aszódi Evangélikus Egyházközség) segédkeztek.

Igét hirdetett Krámer György igazgató (Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája) 1Kor 9,24 kk versei alapján. Az Olimpia után, a győzelem és vereség kettősségében élünk még. A startpisztoly eldörrenésének pillanatában még nem tudja senki sem, ki fog győzni. A tanév előtti feszültség már tapintható, a startpisztoly még nem dördült el, még senki nem tudja, miről fog szólni az új tanév: új tervek, feszültségek, küzdelmek, vagy győzelem, nyereség. Pál bibliai képe még erősebbé teszi ezt a szorongást. Pál azonban nem a győzelemről, hanem a hogyanról beszél. A hangsúly azon van, milyen lelkülettel, milyen lélekkel viszem véghez az egészet. A kudarcot ismerjük, ő azonban úgy küzd, mint egy élsportoló, de annak tudatában, hogy számára egyértelmű a cél. Szolgává teszi testét a célért, minden alárendelődik a célnak.
Mi is a cél? Mitől evangélikus egy iskola? Mi az, ami miatt mindent alárendelünk mindennek? – Tovább kell adni a tudást, tapasztalatot.
„Ugyan nem kötelező, hanem felelős lehetőség az egyházi oktatás, mégis ebben a lehetőségben fontos, hogy olyan tanítványaink legyenek, akik nyitottak a világra, önmagukra és az Isten valóságára. Sanyargatom önmagam, begyakorlom a folyamatot. De a jó hír, az evangélium, a páli üzeneten keresztül az, hogy nem csak beszélhetünk Jézus valóságáról, igazságáról, tapasztalatáról, hanem a mienk is lehet. Együtt legyen meg ez a lelkesedés! Isten országa közöttünk és bennünk is élő lehet!” – zárta gondolatait a lelkész.