Néhány nappal halála előtt Luther még szószéken állt. Hangsúlyozta, hogy csakis Krisztus igéjéhez kell tartani magunkat. Betegsége miatt már nehezen beszélt. „Ámen” helyett így fejezte be prédikációját: „Túlságosan gyenge vagyok. Elégedjünk meg most ennyivel.” Másnap még ezeket a sorokat vetette papírra: „Vergilius Bucolicáját és Georgicáját senki sem érti meg, aki nem volt öt évig pásztor vagy földműves. Cicero leveleit (így látom) senki sem értheti meg egészen, aki nem forgolódott negyven évig jeles államügyekben. Senki ne gondolja, hogy megízlelte a Szentírást, hacsak nem kormányozta a gyülekezeteket száz évig a prófétákkal... Koldusok vagyunk, ez az igazság.”