Ekkortájt történt, hogy édesanyám konyhánk szegleteiben szalmával bélelt, széles szájú, kétfüles kosarakban megültetett három kotlóst. Ettől kezdve reggelente tyúkanyók érdeklődő tekintete kísérte a nagymamám arcán táncoló piros fényt, amint az öreg sparhelt ajtaját kitárva a fenyőrőzsével élesztgeti a parazsat, hogy mire mi felkelünk, meleg legyen. Téli délelőttökön csak itt fűtöttünk.
A mosdáshoz feltett fazékban hevülő víz párája ráült az ablakra. Ettől sejtelmes lett az amúgy kicsit szomorkás, mozdulatlan havas táj. Az ünnepek utáni monoton iskolás napok szürkeségét a farsangi szeretetvendégség törte meg. A vasárnapi ebédet még be sem fejeztük, amikor megjelent Kis Kati néni. A konyhánk sarkában lévő nagy üstben vizet forralt a teához.
Eközben karjukon süteménnyel teli kosarakkal érkeztek az imaházba a lányok, asszonyok. A mézes, az őszibarack formájú sütik, a kókusz- és négerkockák, valamint hólabdák és farsangi fánkok mellett a legkelendőbb volt a méltán híres nagytarcsai diós batyu.
Míg a lányok a tányérokat rendezgették, mi, fiúk a padlásról lehoztuk és összeraktuk az asztalokat. Közben Kati néni beízesítette a teát. A 25-30 félbevágott, kifacsart citrom belét megcukroztuk és kirágtuk. Bele is vásott a fogunk, mire megtelt a terem. A piros pöttyös fajanszbögrékben gőzölgő tea és a sütemények majszolása közben a fiatalok vidám színdarabján, árnyjátékán mulattunk.
A fő attrakció az volt, amikor a felnőtténekkarosok Magyarország első keresztyén beategyüttesét, a gyülekezet Hermons zenekarát parodizálták. Kis Pista bácsi, a nagy mókamester játszotta a zenekar frontemberét. Az amúgy megfontolt Pitlik Pali bácsi csak úgy tépte a szólógitárt. Házi fodrászunk, Tagai Gyuri bácsi keményen nyomta a ritmusgitárral, míg Fényes Jani bácsi lovait otthagyva most a basszusgitárt próbálta gyeplővégen tartani. A dobok mögött pedig Misa bácsi, a tsz-elnök verte a tamtamot. Miután kitombolták magukat, következett a tombola.
A főnyereményt, egy komplett borotvakészletet közös szelvénnyel özvegy Agárdi néni és lánya, Márika nyerte meg.
Hamvazószerda után nem sokkal kikeltek a kiscsibék, és konyhakertünkben elültettük a hónapos retket meg a dughagymát. Miközben ásómmal forgattam a finom illatú, nedves földet, a hűvös szellő lebarnította arcomat és kezeimet. A még laposan delelő nap súroló sugarai ezüstösen csillantak meg a fűzfák nyiladozó pamacsain. Élénkülő örökzöldek között mogyoróbokrok sárga barkáit ringatta az a böjti szél, mely engem immár a téli disznótorok és farsangi tivornyák után testi-lelki mérsékletre, elmélkedésre, megtisztulásra intett.