A riporter: Sivák Veronika 11. c

Válaszadók: Bakos Bence 11. c, Tüzes Ágoston 11. c és Vikol Márton 11. b

– Mikor kezdtetek el orgonálni? Most hogyan tevékenykedtek e hangszer világában?

Ágoston: – 2006-ban kezdtem el zongorázni. A testvérem inspirált, aki szintén zongorázott, valamint a felmenőim között is több kántor, illetve kántortanító volt. 2009-ben a bátyám elment a fóti kántorképzőbe – ekkor ő már orgonált – és az ő példáját követve, 2011-ben én is elkezdtem orgonálni dr. Finta Gergelynél, majd bekerültem az Evangélikus Kántorképző nyári tanfolyamára Fóton, ahova azóta is járok. Nagyjából ezek után bátorkodtam a gyülekezetünkben, a rákoscsabai katolikus templomban a hangszeren játszani. Az ottani kántor, Szabó L. Ferencné vett szárnyai alá. Tavaly óta pedig a hétfői áhítatokon teljesítek kántori szolgálatot.

Bence: – 2008-ban kezdtem el zongorázni, 2013-ban azonban abbahagytam, mert nem volt rá időm. 11 éves korom óta viszont aktívan kísérem zongorán az énekeket a gyülekezetünkben. 2014 januárjától teljesítek kántori szolgálatot az áhítatokon. Ez úgy kezdődött, hogy megkerestem Nováky Andrea tanárnőt, hogy nem kellene-e még egy orgonista Marci mellé. A tanárnő elfogadta a jelentkezésemet, de hátrányt jelentett, hogy még sosem orgonáltam. Így először magamtól tanultam a hangszeren játszani, és csak 2015 szeptemberében kezdtem el tanárhoz járni, mégpedig szintén dr. Finta Gergelyhez. Most nyáron fogok először a fóti kántorképzőbe menni.

Marci: – A 2010-es év fűződik a kezdetekhez, a harmóniumon való tanuláshoz a fóti evangélikus kántorképzőben, és 2013-ban váltam hivatalosan is orgonistává. 2014 óta vagyok Németh Csaba növendéke. Az iskolában ugyanebben az évben indult a kántori szolgálatom. Emellett sok gyülekezetben kántorizálok, többek között a zuglói, a ferencvárosi, a cinkotai és a budagyöngyei templomban. Egy vasárnap általában két helyen szolgálok. Cinkotán kezdtem, mert ott voltam ifis, a többi gyülekezetben pedig felkértek a szolgálatra.

– Van valami komolyabb tervetek az orgonával kapcsolatban?

Ágoston: – Hobbiként mindenképp folytatom, de valószínűleg nem megyek a Zeneakadémiára. Kántorizálni pedig továbbra is fogok a templomunkban, Rákoscsabán.

Bence: – Hobbiként én is mindenképp folytatom. Hajdó Ákos igazgató úr, aki a Zuglói Evangélikus Egyházközségben presbiter, még tavaly meghívott, hogy Marcival heti rendszerességgel kántorizáljunk a Gyarmat utcai gyülekezetben. Ott azóta teljesítünk kántori szolgálatot, valamint a saját gyülekezetemben is rendszeresen orgonálok. A kántorizálást alapjában véve nagyon szeretem. Megtisztelő érzés, hogy te vezetheted a gyülekezet éneklését.

Marci: – Egyelőre azt gondolom, hogy a kántorizálás megmarad hobbinak, bár a Bach-díj - a zsűri különdíja, amely azt jelenti, hogy az összes korcsoport közül az én játékomat ítélték a legjobb Bach-előadásnak – elég kellemes meglepetés volt az országos orgonaversenyen.

– Ki a kedvenc zeneszerzőtök, melyik orgonamű áll közel a szívetekhez?

Ágoston: – Egyik kedvenc zenedarabom Johann Sebastian Bach-tól a C-dúr prelúdium és fúga, de emellett nagyon szeretem Liszt Ferenc műveit is.

Marci: – A kedvenc korszakom az orgona irodalmából a késő barokk: Johann Sebastian Bach és tanítványa, Johann Ludwig Krebs, valamint a 19. századi francia romantika, amelyben César Franck, Charles-Marie Widor és Louis Vierne alkottak. A kedvenc művem pedig Bach-tól az 542. jegyzékszámú „nagy” g-moll fantázia és fúga.

Bence: – A kedvenc orgonaművem Johann Sebastian Bach-tól a 147-es kantáta záró korálja, valamint ide tartozik még szintén Bach-tól az Esz-dúr prelúdium és fúga. A Bach iránti különös érdeklődés és tisztelet abban is gyökerezik, hogy mindketten március 21-én születtünk, csak Bach 313 évvel korábban (1685-1998). Kétségkívül ő az orgona legnagyobb mestere.

A Hírmondó olvasói nevében is köszönöm a beszélgetést, és Isten áldását kívánom további munkátokra, tanulmányaitokra és kántori szolgálatotokra!