Ám mindez legalább annyira nyugtalanító, mint felemelő. Nem feltétlen jó ugyanis történelmi korban élni. Egészen más kellő távolságból visszatekinteni rá, olvasni róla vagy éppen szülők, nagyszülők emlékeit hallgatni, mint a saját bőrünkön megtapasztalni. Az ismeretlen mindig félelmet kelt, kizökkent a komfortzónából, új kihívások elé állít, de kétségkívül számos lehetőséget is magában rejt.

Tavasszal, amikor a mainál lényegesen több bizonytalanság övezte mindennapi életünket, volt egy gyakran emlegetett szlogen, amely valahogy így hangzott: „Maradjunk otthon, mondjunk le a húsvétról, hogy legyen karácsonyunk!” Valóban más volt az idei húsvét, mint korábban megszokhattuk, mégsem kellett teljesen lemondanunk róla, hiszen az igazi lényegét és örömét a rendkívüli helyzetben is átélhettük. Ahogy az első húsvétról írt az evangélista: „Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus” (Jn 20,19.26), úgy jutott el ebben az évben is a korlátozó intézkedések ellenére a bezárt ajtók mögé a békesség örömhíre: „…valóban feltámadt az Úr.” (Lk 24,34) Nem voltak nagy ünnepségek, családi összejövetelek, elmaradt a locsolkodás, de az evangélium megszólalt, és sokakat megszólított. Akinek volt füle, hallhatta, mit mond a Lélek a gyülekezetnek.

Azóta már a pandémia második hulláma zajlik. A számok lényegesen rémisztőbbek, mint a tavaszi hónapok idején, és már sokan meg is kérdezték tőlem, hogy ennek tükrében milyen lesz a karácsony. A pesszimistábbak így fogalmaztak: „Lesz-e idén egyáltalán karácsony?” Érezzük a kérdés mögött meghúzódó aggodalmat. Mégis azt hiszem, hogy az igazi karácsony ügyében nem az operatív törzs az illetékes, hanem egyedül Isten igéje.

Meglehet, hogy a húsvéthoz hasonlóan a karácsony is más lesz idén, és sokféle korlátozás nehezíti majd, de a lényegen ez semmit nem változtat! Meglehet, hogy amit máskor a sok giccs, a műfények, a külsőségek, a vásárlási láz, az emberkéz alkotta ajándékok, a fenyőfa eltakar előlünk, az ebben a nyomorúságos helyzetben még inkább felragyog. Karácsonykor ugyanis a legnagyobb ajándékot Istentől kapjuk. Karácsony nem egyszerűen a szeretet ünnepe, hanem Isten szeretetének ünnepe, aki egyszülött Fiát adta értünk. E mennyei kincs nem pótolható mással, ráadásul személyválogatás nélkül mindenki részesülhet benne.

Nem vírusspecifikus felvetés ugyan, de szintén időről időre hallom, hogy mikor lesz végre fehér karácsony megint. Olyan, mint régen. Ha jó választ szeretnénk kapni, ne az időjósokra figyeljünk, hanem újfent Isten igéjére. Nem tagadom, számomra is hiányzik a hófedte táj, amely gyermekkoromban még hozzátartozott a decemberi esték hangulatához. A karácsony mégsem a frissen lehulló hótól, hanem a hozzánk kegyelmével érkezőtől fehér. Róla hirdeti szép énekünk: „Pázsitdombon üldögél, / Tarka nép közt hófehér.” (EÉ 536,1)

Jézus az egyedüli tiszta, az egyedüli fehér. És ő azért jött közénk e bűntől szennyezett világba, hogy megtisztítson minket, és a maga népévé tegyen. Nem mi megyünk hozzá. Ő jön felénk. Ma is. Karácsony ott van, ahol Jézus megjelenik, és az evangélium megszólal. Ebben lehetünk mi eszközök, s ebben segíthetnek modern vagy kevésbé modern eszközeink: a telefonhívásokon keresztül is jóleső testvéri szó, az online lehetőségek, a postaládákba helyezett igehirdetések, és így tovább... Babits Mihály a Csillag után című gyönyörű versében így ír:

A csillagot látva elképzeli, milyen jó volna mindent hátrahagyva elindulni, és mint rég a háromkirályok, csak menni, menni, menni… A vers azért csodálatos, mert bár a csillag után indul a költő, végül mégsem a jászolbölcsőhöz, hanem a golgotai kereszthez érkezik. Ezt az utat járja évről évre Isten népe abban a reménységben, hogy nincs olyan mélysége a földi létnek, és nincs olyan sötét hely vagy elhagyatott zug e világban, ahová ne ragyogna be a betlehemi csillag fénye, és ne hirdetné az örömhírt: „Megszületett a Megváltó!”

Az Ószövetség egyik legszebb szava az Immánuel, amely azt jelenti: „velünk az Isten”. Ez a karácsony lényege. Őt magunk mellett tudni a legfélelmetesebb, ugyanakkor legfelemelőbb megtapasztalás.

Őáltala, ővele és őbenne idén sem marad el az ünnep, sőt fehér, igazán tiszta hófehér lesz.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 49–50. számában jelent meg 2020. december 20-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.