gondolatok

Összeállításunk írásait az Evangélikus Élet korábbi évfolyamainak böjti lapszámaiból válogattuk. Áldott elcsendesedést, böjti önvizsgálatot kívánunk Olvasóinknak!

Húsvétkor a Covid-járvány első hulláma miatt – összhangban az állami döntésekkel – zárva voltak templomaink, hogy az akkor még alig ismert vírus terjedését lassítsuk, megakadályozzuk. Egy gyülekezetünkhöz tartozó kedves, idős asszony meg is jegyezte, hogy sok mindent megélt az elmúlt nyolcvan esztendő alatt, de ilyent még soha. A 2020-as eseményeknek biztosan kiemelt helyük lesz a következő évtizedek történelemkönyveiben.

Ha indítanánk egy szavazást a közösségi médiában arról, hogy vajon mely szavak, fogalmak legfontosabbak a kereszténységben, akkor a top 10-ben minden bizonnyal ott lenne a szeretet. Nem véletlen, hiszen a Biblia azt írja: „aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet” (1Jn 4,8)

Az Evangélikus Missziói Központ évekkel korábban húsz témában adott ki missziós szórólapokat, amelyek közvetve-közvetlenül valamennyiünket érintő témákat dolgoznak fel közérthető megfogalmazásban, evangéliumi indíttatású, jó teológiával. Az öngyilkosság témakörében Honti Irén evangélikus lelkész osztotta meg gondolatait, amelyet most honlapunkon közlünk.

Egy fiatalember jelentkezett állásra egy nyomtatással foglalkozó nagy cégnél. Már túl volt az első meghallgatáson és most az igazgatóval kellett találkoznia. Az igazgató átnézte a róla szóló jegyzetet, amely kiváló volt...

Garai András gondolatait adjuk közre a 2020-ra kiadott evangélikus Útmutató megjelenése kapcsán: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!” (Mk 9,24b)

Gondolatok az elmúlt hetek igéi kapcsán

Gyerekkoromban nyáron ettük a dinnyét, ősszel a szőlőt, télen pedig az almát. Manapság, amikor faluvá zsugorodott a Föld, asztalunkra került gyümölcsök nem jelzik megfelelően az idő múlását. Másképpen haladunk. A természet szívverését se érezzük, helyette az atomórák rezgése szabdalja életünket – nehezebb is lett a várakozás.

Ma pünkösd ünnepe van. Földi működése végén Jézus Krisztus mondja azt, hogy ő ugyan elmegy ebből a világból, de elküldi majd a vigasztaló Szentlelket. „Nem hagylak titeket árván" – mondja megrémült tanítványainak.

Jól láthatja utaimat Isten, és számontarthatja minden lépésemet. (Jób 31,4)