kiemelten fontos Matzon szobrászatával foglalkozni, mert a század klasszikus hagyományokhoz kötődő fő árama mellett többek között Matzon Frigyes alkotásai mutatnak olyan, mind szellemileg, mind filozófiailag újat rejtőt, mely igazán unikális a magyar szobrászati életbenBár a tárlat plakátja mai kiállításunkat Matzon Ákos Fej és vitorla címmel hirdeti, engedjék meg, hogy először mégsem Ákosról, hanem édesapjáról, Matzon Frigyes szobrászművészről beszéljek. A hazai szobrászat egyik legnagyobb kutatója, Wehner Tibor művészettörténész egy Matzon Frigyes életművét feldolgozó szakdolgozat kapcsán úgy fogalmazott, hogy szakmai megalapozottságú és dicséretre méltó az a törekvés, hogy a szobrász életműve szakmailag feldolgozottá váljon; hiszen Matzon Frigyes alkotásai a modern magyar szobrászaton belül „rendkívüli fontosságú, olyan rejtett érték, amely mindeddig hiányzott a mértékadó történeti áttekintésekből is, s amely művészeti munkásság esztétikai, a szobrászati nyelv megújítását célzó kezdeményezései, kísérletei, összegzései és beteljesedései mindeddig felismeretlenek és elismeretlenek”. Számos művészettörténész mellett ugyancsak Wehner emeli ki a szobrász életműve kapcsán, hogy a 20. század modern magyar szobrászatán belül azért is kiemelten fontos Matzon szobrászatával foglalkozni, mert a század klasszikus hagyományokhoz kötődő fő árama mellett többek között Matzon Frigyes alkotásai mutatnak olyan, mind szellemileg, mind filozófiailag újat rejtőt, mely igazán unikális a magyar szobrászati életben. A művészettörténész így fogalmaz: „Csak néhány olyan mesterről van tudomásunk, akik a modern szemléletű, korszerű plasztikai kifejezés kimunkálása terén az 1945 utáni évtizedekben elkötelezetten munkálkodtak: Matzon Frigyes működése szervesen e néhány tagból álló művészcsapat törekvéseihez kapcsolható, s elérkezett az ideje, hogy ha megkésetten is, de a művészettörténeti rekonstrukció is megjelölje e munkásság méltó helyét a magyar művészet történetében.”

Matzon Frigyes azon kevesek közé tartozik, aki számára az volt a legfontosabb, hogy nem adott fel semmit abból a művészeti keresésből, az újra, a szó nemes értelmében vett modernre törekvésből, mely aztán alkotói pályáját hosszan mozgatta.Mint tudjuk, az 1945 utáni magyar művészeten belül nem magasodhatott ki az akkori kor és művészeti élet számára az, aki nem a klasszikus, vagy megrendelt, esetenként politikai vagy propaganda célt szolgáló, a kor és korszak ideológiáját nemcsak elfogadó, hanem azt kiszolgáló műveket alkotott.
Matzon Frigyes azon kevesek közé tartozik, aki számára az volt a legfontosabb, hogy nem adott fel semmit abból a művészeti keresésből, az újra, a szó nemes értelmében vett modernre törekvésből, mely aztán alkotói pályáját hosszan mozgatta. Szobraiban felfedezhető a nemzetközi szobrászati életben való mozgás lehetősége. S bár ezt önmaga fizikailag nem tudta megtenni, művészi szabadsága megtette helyette – sokunk örömére.
Matzon Frigyes alkotásaival a közönség – néhány köztéri alkotása mellett – Várpalotán, a Thury várban találkozhat, ahol a múzeum állandó kiállításának részeként ismerheti meg e méltán felfedezésre váró művész hagyatékát. Nagy öröm, hogy a művész munkásságáról 2016-ban egy könyv is megjelent, mely kötetben művészettörténészek kiváló írásain, valamint a hagyaték bemutatásán keresztül fedezhetjük fel az alkotói életutat.

Lepold Zahn úgy fogalmaz, hogy „az absztrakt festő nem a természet mintájára alkot, hanem úgy dolgozik, mint maga a természet; nem utánozza a természetet, hanem kérdéseket intéz hozzá”. Valahogy így vagyunk a mai kiállítással is: felismerjük, megsejtjük, azonosítjuk a tárgyat, de egyben érezzük, hogy nem másolás, nem utánzás, hanem egy rejtett kérdés húzódik az egyes művek mögött. E tárlat fő kérdése, hogy meg tudunk-e úgy állni az alkotások előtt, hogy ne válaszokat, hanem „csupán” párbeszédet keressünk a képekkel és szobrokkal? Ez a megmondás helyetti kérdések bemutatása, az útkeresés, az egyes, akár a művészetben, akár más területen meglévő kutatás kifinomult feltárása teszi Matzon Ákost és Matzon Frigyest kiemelkedő alkotóvá. Mert bár igaz, hogy a két életmű különböző, mégis, számos hasonlóság is felfedezhető köztük. Elsődleges talán az architektúra művészeti átültetése, s emellett kiemelendő és aláhúzandó az a művészeti szabadság, mely a két, bár családilag szoros, mégis művészeti életművet tekintve különböző életutat egybeköt. Egyikőjük sem a populárisan értelmezett mainstream, azaz „főáramlat” része, sokkal inkább azé a szűk csoportosulásé, melynek esztétikai, filozófiai és kvalitásbeli szimbiózisa által bár nem válik saját korának egyszerű és könnyen befogadható művészetévé, mégis, hosszú távon élőt, maradandót alkot.

Egyik Matzon sem a megrendeléseknek alkotott, hanem a bennük lévővel, a kérdéssel, a minőségre törekvéssel és az újítás, a saját nyelv keresésével és az azon belül történő minél nagyobb letisztultsággal fogalmaztak és fogalmaznak. Sok mű született régen és sok készül ma is, melyek a három perc hírnévben bizakodva kerültek napvilágra, azonban kevés mű készült régen és kevés most is, mely nem a hírnevet, az elismerést keresve, hanem a belső, művészeti kényszer gyötrelmeiből formálódott és aztán – ha egy ideig csendben is – él, hogy szolgáljon. Örömteli – és ezért köszönet illeti az Aba-Novák Galériát is –, hogy a mai kiállításon két életművel találkozunk, mely utóbbit célozza.

A képek mozgalmassága, a sokszor monokróm felületen megjelenő vonalak mozgásának a játéka szabadon engedheti fantáziánkat, s egyúttal az ívek, vonalak, hasábok egymással történő rendszeralkotásában felfedezzük és megismerjük a matzoni rendszert.Matzon Frigyes életművét érdekes nem kronologikusan, hanem témák szerint tekinteni, a portrékat, a tér- és tömegkompozíciókat, Möbiusokat, konstruktivista alkotásokat egységben szemlélni. Ugyanez izgalmas Matzon Ákosnál is, hiszen nála sem az évekkel határolt korszakok, sokkal inkább a sorozatokban gondolkodás a jellemző. Erről a Munkácsy-díjas képzőművész így vall: „Sorozatokat készítek. Kialakul egy idea bennem, és azt addig csinálom, amíg – a magam tudása szerint – körbe nem járom. Van téma, amely évekig nem hagy nyugodni. Apámtól azt tanultam, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy valamit sikerül megvalósítanom, az ne érdekeljen többé. Ez nálam így is van, addig érdekel valami, ameddig beleroskad a fizikumom és a lelkem. Amikor sikerül, akkor abbahagyom. Mivel elég gyorsan felejtek, ezért vannak témák, amelyek pár év múlva ismét előkerülnek. Ekkor rendszerint azzal szembesülök, hogy fogalmam sincs, évekkel ezelőtt hogyan oldottam meg a problémát…”
Matzon Ákos Fej és vitorla sorozata 2012-ben indult és mind a mai napig visszatérő elem. A sorozat első alkotásait először a balatonboglári vörös és kék kápolnában mutatták be, majd később többek között a Klebelsberg Kulturkúriában is láthatóak voltak. Mint ahogy a művész fogalmaz, a fej, vagy az ívelt profil és a vitorla összekapcsolására épülnek a most látható, elsősorban 2015–2016-ban készült sorozat alkotásai. És valóban, felfedezhetjük mindezt a képeken, elidőzhetünk a vitorla mögött megidézett szellő vonalaiban, vagy elgondolkodhatunk a szentendrei fej motívumra, elsősorban talán Vajda Lajosra való utalás gondolatiságán. A képek mozgalmassága, a sokszor monokróm felületen megjelenő vonalak mozgásának a játéka szabadon engedheti fantáziánkat, s egyúttal az ívek, vonalak, hasábok egymással történő rendszeralkotásában felfedezzük és megismerjük a matzoni rendszert.

Matzon Ákosnál gyakori, hogy a néző a nem ábrázolással, a szimbólumok radikális elhagyásával találkozik.Matzon Ákos művészi pályájáról bár lehet, hogy elsőre azt gondolnánk, a szobrász édesapa munkásságára épül, de ez csak áttételesen igaz. Matzon Ákos pályája az építészettől indul, majd rátalálva a képzőművészetre, egyre inkább kiteljesedik. A Munkácsy-díjas képzőművész eddigi életművére egyszerre mondhatjuk, hogy sokrétű, ugyanakkor mégis, egy világot építő. Alkotásai az architektúrára vezethetők vissza. A rendszer, a vonalakra építés, a fény, mint építőelem mind-mind olyan jellemző vonások, melyek a művész legkülönbözőbb sorozataiban sorra felfedezhetők. Egyedül talán kalligrafikus alkotásai tűnhetnek ebben kivételnek, ahol a teljes művészi szabadságra támaszkodva, mintegy játszi könnyedségnek tűnően alkotja egyébként fegyelmezett képeit. Matzon Ákos könyv- vagy net sorozatai, szárnyas oltárai, reliefjei mind-mind olyan üzeneteket hordoznak mely korunkra, a Gutenberg-galaxis kérdésére ugyanúgy reflektálnak, mint arra, hogy hol a helyünk a világban. Matzon Ákossal olyan művésszel gazdagodott a kortárs képzőművészet, akinek segítségével a nagyon leegyszerűsített, mértani formákra támaszkodó, geometrikus művészetben a rendkeresés művészét fedezhetjük fel. A geometrikus művészeten belül azért is különös színfolt a matzoni életmű, hiszen őt elsősorban a vonalak érdeklik. Talán éppen ez az érdeklődés teszi, hogy Matzon Ákosnál gyakori, hogy a néző a nem ábrázolással, a szimbólumok radikális elhagyásával találkozik. Erről, mármint a vonalról a művész így fogalmaz: „A vonal egy éteri finomságú test, hasáb, egészen addig a határig, ameddig már nem is létezik, csak érzékeljük. Nagyon sok mindent kifejezhetünk, ábrázolhatunk általa, például erő, irány, sebesség, rezonancia stb.” Másutt ugyancsak Matzon megfogalmazásában ezt olvashatjuk: „Az én vonalaim legtöbbször hasábokká válnak. Valójában vékony hasábcsíkok. Engem csak a vonalak és a hasábok által indukált árnyék és fény érdekel, ami akkor a legeklatánsabb, ha ezek a vonalcsoportok párhuzamosan vannak elhelyezve. Hogy mi érdekel a legjobban az egészben? A párhuzamos vonalak és az azok által keltett fények és árnyékok!”

A „mindennek” a keresése évezredeket átölelő utazást enged mind az eszme-, mind a művészettörténetben. Felfedezhető az ábrázolt, figuratív, de az elvonatkoztatott, absztrakt ábrázolásokban ugyanúgy, mint a kortárs installációkban. A kortárs művészeten belül nagyon különös helyet foglal el mindebben a geometrikus festészet, mely vonalak, formák egymáshoz való viszonyára építve legtöbbször a káoszból – a redukció talán legerősebb módjával – rendet fogalmaz meg. A vonalak, testek egymásra hatására építve ugyanis olyan rendszer jön létre, mely elengedi a korábbi ábrázolást, a megfoghatót és helyébe a szem által tapasztalható, de csak a lélek útján felfedezhető rendszert helyezi a középpontba. Matzon Ákos munkáira ez utóbbi a jellemző. A Munkácsy-díjas képzőművész ugyanis finomsággal – bár a tartalmat, a hordozó üzenni kívánását el nem engedve – olyan alkotásokkal gazdagítja a kortárs művészeti életet, mely a vonalak, hasábok, testek egymásra hatására építve igyekszik új, művészeti filozófiát megfogalmazni.

a művészetet nem megérteni, sokkal inkább megfigyelni szükségesAmikor ma az Aba-Novák Galériában Matzon Ákos festményei és Matzon Frigyes szobrai előtt megállunk, jó, ha figyelembe vesszük, hogy a művészetet nem megérteni, sokkal inkább megfigyelni szükséges. A műalkotások által ugyanis közel kerülhetünk az anyag, a tér, az idő és végeredményben a heideggeri értelemben vett lét kérdéséhez. Nyitottá válhatunk arra, ahogy a művészet eszközeivel az alkotók – formák, ívek, vonalak és jelek segítségével – a harmóniára törekvést helyezik elénk. A művészet – jobb esetben – nem megmond, hanem sugall, közelebb hozza a vele dialógusba lépő embert. A művészet a keresésre ad teret, időt, lehetőséget és az egy-egy alkotás előtt megállás által, a művel való párbeszédből adódóan erőt. Köszönjük Matzon Ákosnak és az Aba-Novák Galériának, hogy létrejött ez a tárlat.

A kiállítást Esterházy Péter gondolatával nyitom meg: „A művészet gyakorlója (szolgája) az emberiségnek az a megbízottja, kiküldöttje, akinek az a dolga, hogy mintegy az első vonalban harcolva, kifürkéssze, hogy mi is ez az egész, hírt adjon a létezés titkáról. Médium legyen, és szeizmográf.”

A Fej és vitorla című kiállítás 2016. december 22-ig tekinthető meg Leányfalun, az Aba-Novák Galériában. A belépés díjtalan.