Te is tele vagy stresszel? Hát persze, mert ilyen a világunk. Szinte nincs olyan nap, hogy valami ne történjen. Valami, ami felkavar. Beszól a főnök, megint túlórázni kell, és ha megfeszülünk, se tudjuk úgy végezni a munkánkat, hogy minden jó legyen. Az ember ilyenkor persze azon vezeti le legkönnyebben a feszültséget, aki kéznél van. Aki közel van. Térben, időben és lélekben is. Talán pont az, aki a legjobban szeret. Akit a legjobban szeretek. A párom, a szerelmem, az anyám, az apám vagy éppen a gyerekem. Ők kapják a dühömet, az indulatomat, a fájdalmamat, a keserűségemet.

Feszültek vagyunk a mindennapi megélhetés miatt is. Mert soha nem elég a pénz. Jönnek a számlák, a kiadások, a törlesztőrészletek. És most még jó is, mert van munkám. Nekem is, a páromnak is. De mi lesz, ha nem lesz? Mert ugye, semmi sem biztos ebben a mai világban. Ma még kellesz, holnap már nem. Gyorsan lecserélhető az ember. Én is, te is, bárki. És ha nincs munka, nincs pénz. Mi lesz akkor? Elképzelni sem tudom. Tehát hajtok, gürizek, mindent megteszek, hogy megtarthassam a munkámat.

Feszültek vagyunk az élet dolgai miatt is. Háborúk, éhínség, klímaváltozás, terrorizmus mindenfelé a világban. Nap mint nap látjuk a lebombázott településeket. Az éhező gyerekeket. Akik mifelénk is vannak, csak itthon nehezebben vesszük őket észre. Naponta felkavarodik a lelkünk, és van is miért nyugtalannak lennünk.

A cikk a továbbiakban itt olvasható.