– Nemrég ért véget a Fishing on Orfű fesztivál. Milyen élményekkel tértetek haza?

– Az orfűi fesztiválon immár harmadik éve képviselteti magát a KözösPont Ifjúsági Fesztiválmisszió. Erről a rendezvényről érdemes tudni, hogy egy nagyon családbarát fesztivál. A sok huszonéves mellett itt jelen van a 30-40-es korosztály is, akik sokszor gyermekeikkel együtt jönnek kikapcsolódni. Idén is – mint mindig – nagyon nagy élmény volt jelen lenni a fesztiválon. A rendezvényt megelőző képzéseken a stábnak sikerült nagyon jól összecsiszolódni, így egy igazi szeretetközösséget élhettünk meg a szolgálaton keresztül. A KözösPont Sátorban ismét sokan tértek be. Fantasztikus dolog megtapasztalni, hogy naponta több ezren mennek el a sátor előtt és sokan be is jönnek, hogy reflektáljanak jelenlétünkre. Ki egy kérdéssel érkezik, ki csak azért, mert kíváncsi, de van olyan is, aki az előítéleteit szeretné ütköztetni és provokál bennünket, de van, aki egyszerűen csak szeretne megpihenni. Fantasztikus megélni ezt a sokszínűséget és igazi kihívás elé állítja a sátorban szolgáló fiatalokat.

– Amennyiben egy mondatban kéne meghatároznod, hogy mit jelent a KözösPont, akkor mit mondanál?

– A KözösPont, az a keresztyén közösség, ahol nem az számít ami elválaszt, hanem az Istenbe vetett hiten keresztül megélhetjük azt a szeretetközösséget, amire mindnyájan el vagyunk hívva.

– A fesztiválozók hogyan fogadják, hogy történelmi egyházak fiataljai, lelkészei is jelen vannak a fesztiválokon?

– Nagyon nyitottan fogadnak bennünket az emberek. Nekünk ez egy nagyon nagy lehetőség és egyben felelősség is, hogy olyanokat próbálunk megszólítani, akiknek nincs kapcsolatuk az egyházzal. Vagy azért mert soha nem is volt, de a leggyakoribb az, hogy élete előrehaladtával idegenedett el az egyháztól. Óriási felelősség ebben a helyzetben egy világi fesztivál közepén kinyitni egy sátrat, ami az Istenről tesz bizonyságot. Valamikor komoly falakkal szembesülünk és nekünk ezeket a falakat kell lebontani, vagy legalábbis valami rést ütni rajta, hogy utána megtapasztalhasson valamit a hozzánk betérő az Isten szeretetéből. Természetesen ez nem megy egyik fesztiválról a másikra, de azt gondolom a mai világban minden lehetőséget, alkalmat meg kell ragadni, hogy az Isten szócsövei lehessünk. És ha a mai fiatal a különböző fesztiválon keresi a boldogságot, a válaszokat, az útját, akkor nekünk ott kell lennünk, mert mi is azt hirdetjük, Aki boldogságot, válaszokat, és utat ad. Meg kell adnunk a lehetőséget, hogy az Isten boldogságát éljék, az Isten válaszait hallják, az Isten útját járják.

– Milyen kérdések foglalkoztatják a fiatalokat, egyetemistákat?

– Általában az élet határkérdései. Legtöbbször feltett kérdésük talán az, hogy „miért engedi meg az Isten, hogy…” Különböző etikai kérdések is előkerülhetnek, mint abortusz, eutanázia, homoszexualitás, öngyilkosság… Azonban, van olyan is, aki komoly teológiai kérdéssel érkezik. Volt ilyen eset az idén is. Este tíz körül, bejött két fiatal pár a sátorba. Mondták, hogy egy lelkésszel szeretnének beszélni. Odahívtak engem és a következő kérdést tették fel: „Amikor a kereszten Jézus azt mondta, »Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem«, akkor Ő ott elvesztette a hitét?’ Gondolták beugranak egy kérdésre…
Persze van az a tipikusan provokáló réteg is, aki az egyház, egyházban élők bűneit próbálja kiforgatni és az egyház hiteltelenségét ezzel próbálja meg alátámasztani. Aki bejön a sátrunkba, az tulajdonképpen bármit kérdezhet. Ezért is fontos, hogy a KözösPontos fiatalok megfelelően legyenek felkészítve, és mögöttük álljon egy lelkészi vezetés, aki a nehezebb helyzetekben is meg kell, hogy állja a helyét. Érdekes, színes és nagy kihívásokkal teli szolgálat ez.

– Mennyire alakul ki hosszabb távú kapcsolat a KözösPont sátrat felkeresők között és köztetek?

– Akik bejönnek hozzánk, azok közül nagyon sokan később visszatérnek. Általában minden nap újra és újra, de a másik fesztiválon is megkeresnek bennünket, ha tudják, hogy ott is jelen vagyunk. Sokan évente visszatérnek és már messziről megismerjük egymást. Próbálkoztunk már azzal, hogy év közben havonta ifjúsági alkalmat tartunk számukra, ahol meg lehet bennünket keresni, de igazából még keressük ennek a módját, hogyan lehetne év közben is folytatása a missziónak. Persze születnek barátságok, amelyek meghatározóak és lehetőséget adnak arra, hogy betérőinket folyamatosan kísérjük.

– Nektek mit jelent az, hogy ökumenikus sátor vagytok?

– Sokszínűséget! Az, hogy különböző felekezetekből jöttünk nem elválaszt, hanem sokkal inkább összekovácsol bennünket. Egy Valakire tekintünk, aki minket elválaszthatatlanul összeköt. Persze a három felekezetnek különböző hagyományai, tanításai vannak bizonyos dolgokról, de ezt úgy érzem, sokkal inkább tiszteljük a másikban, mint hogy elválasszanak minket. Képzéseinken nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy megismerjük egymás liturgiáját, beszéljünk a súlyosabb teológiai kérdésekről, különbözőségekről. Ki miért mit és hogyan gondol, és ez miben határozza meg az adott felekezetet. Fontos, hogy nyitottak legyünk, hogy megismerjük, elfogadjuk egymást, hiszen így leszünk képesek arra, hogy a hozzánk betérővel szemben is nyitottak, és elfogadóak legyünk.

– Számodra mi volt a legpozitívabb élmény, melyet KözösPontosként éltél meg?

– Hihetetlenül sok élményem van, amit a KözösPont Misszióban való szolgálatomban átélhettem. Ezek alapjában formálják az én életemet, lelkészi szolgálatomat. Lehetne kiemelni egyet-egyet, a betérőkkel kapcsolatban, de azt gondolom azok a legemlékezetesebbek, amikor azt látja az ember, hogy valamit megmozdított a másikban az Istenről szóló bizonyságtételem. Volt, hogy bejött egy ittas fesztiválozó, és négy órás beszélgetés után – miközben persze ki is józanodott –, együtt mondtuk a Mi Atyánkot. Sokat ad nekem beszélgetni a mai fiatalokkal és elnyerni az ő bizalmukat. Beengednek gondolataikba, megosztják problémáikat és nyitottak arra, amit én mondok. Ezeken a beszélgetéseken keresztül pedig a hitünkről bizonyságot tenni fantasztikus lehetőség.

Viccesen azt szoktam mondani, hogy „karrierem csúcsa” volt 2010-ben a SZIGET Fesztiválon megtartani az úrvacsorás evangélikus istentiszteletet. Az hogy egy ilyen dolog létrejöhet az nem mindennapi. Ahogy Jézus is küld: „Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé” (Mt 10,16). Valóban, nem egy védett közeg, ahol a templom falai megvédik az embert és mégis átélhettük Isten megtartó szeretetét.

A legfrissebb nagy élményem pedig a KözösPont csapattal kapcsolatos. Évente változik az éppen aktuális fesztivál stábjának összetétele. Mindig újra és újra neki kell látni, felépíteni egy csapatot. Olyan ez, mint egy kis gyülekezet, aminek három lelkésze van: egy katolikus, egy református, és egy evangélikus. A lelki hátteret, nekünk kell megteremteni és minél jobban sikerül, annál jobban együtt tud dolgozni egy közösség. Ez a mostani évben azt gondolom a Fishing on Orfű stábjánál sikerült. Olyan szeretetközösség alakult ki, amiben mindenki közösen hordozta a közösség magasságait, mélységeit, fáradtságát, lelkesedését egyaránt. Fantasztikus volt megélni ezt a közösséget és szomorú volt útjára bocsátani ezt a kis gyülekezetet, ami tudjuk, máskor már ilyen formában nem áll össze. Hálás vagyok Nagy Norbertnek, Norbi atyának és Katona Viktor református lelkipásztornak, hogy együtt szolgálhattunk és kísérhettük a KözösPont Misszióban szolgáló fiatalokat, és a sátorba betérőket egyaránt.

– 2002-től vagy tagja a KözösPontnak. Lelkészként hogyan éled meg a KözösPont nyitottságát?

– Nyitottnak lenni, befogadni a másik embert, alapvető keresztyén alapállás kell hogy legyen. Persze ez a fajta nyitottság nem azonosítható egyfajta keresztyén szabadossággal, ami mindent befogad és mindent elfogad. Attól, hogy fiatalok szolgálnak a misszióban, nem jelenti azt, hogy ne vonatkoznának ránk ugyanazok a törvények, szabályok, mint bármely más keresztyén emberre. Évről évre önvizsgálatot kell tartanunk, mi az amiben hibáztunk, amit a következő évben másképpen kell csinálnunk, hogy az hiteles legyen és az Isten előtt is megálljon. Ugyanúgy, mint minden más közösségnek ennek is vannak hibái, tévedései, de mindenkor vállaljuk a felelősséget, és megpróbáljuk minél előbb a félresiklott döntéseket a helyes mederbe terelni. Nem mondom, hogy ez mindig egyszerű és fájdalommentes, de a keresztyén értékek és Istenhez tartozásunk, hitünk nem csorbulhat, „a fiatalok vagyunk, lazák vagyunk, nyitottak vagyunk” oltárán.

– Az idei évben még számos fesztiválon lesztek jelen. Hol lehet még találkozni veletek?

Idén még három fesztiválon nyitjuk meg a KözösPont Misszió sátrát. Július elején a soproni VOLT Fesztiválon, július közepén a tokaji Hegyalja Fesztiválon, míg augusztus végén a SZIN – Szegedi Ifjúsági Napokon várjuk a beszélgetni vágyókat.