Már több mint egy hete hazaérkeztem Wittenbergből, de még mindig nem sikerült teljesen visszazökkenni a régi kerékvágásba. Rengeteg élménnyel, tapasztalattal, gondolattal gazdagodtam, sok, még megválaszolandó kérdés merült fel bennem, új barátságok szövődtek, és különböző országokból érkező delegáltak kezdtek el közös projekteken dolgozni. Nagyon intenzív volt az a két hét, amelyet a közel 140 delegálttal együtt töltöttünk. Hiányoznak az ott megismert emberek, de jó a tudat, hogy a találkozó vége nem valaminek a befejezése volt, sokkal inkább egy hosszútávú együttműködés kezdete. Mert végső soron ezért mentünk oda: hogy megerősödve mindenki a saját hazájában legyen aktív részese egyháza megújulásának.

A Lutheránus Világszövetség 2014 óta dolgozik azon, hogy valahogyan megszólítsa az evangélikus fiatalokat, és ösztönözze őket arra, hogy vállaljanak részt egyházuk életében. Hiszen az egyháznak folyamatos reformációra van szüksége, amelyben kulcsszerepe van az újabb generációknak. Így született meg a Global Young Reformers Network, vagyis az ifjú reformerek világhálózata. Először csak az interneten keresztül tartottuk a kapcsolatot, majd sor került a régiói gyűlésekre (az európait májusban rendezték Norvégiában, amelyen én is részt vehettem). Ezek tulajdonképpen előtalálkozóként szolgáltak a wittenbergi workshopra, ahová a világ minden tájáról érkeztek evangélikus fiatalok.

A két hét során ízelítőt kaphattunk az LVSZ munkájából a meghívott előadók segítségével, majd egy-egy nap szólt arról, hogy mit jelent evangélikusnak lenni teológiai, politikai és ökumenikus szempontból. A hétvégét aztán kisebb, nemzetközi csoportokban különböző városokban és falvakban tölthettük, hogy megismerjük a középnémet egyház ifjúságának mindennapjait. Wittenbergbe visszaérve, a második héten pedig kezdetét vette a program gyakorlati része: az általunk kigondolt reformációi projektek kigondolása és kidolgozása.

Oldalakat tudnék teleírni az élményekről, amelyeket ott szereztem, de most inkább csak néhányat szeretnék felidézni a legemlékezetesebbekből.

Ezek közül az egyik mindenképpen az Úrtól tanult imádság volt: ezt áhítatokkor mindenki a saját nyelvén imádkozta, és bár mások voltak a szavak, mégis tudtuk, hogy éppen ugyanazt mondjuk. Csodálatos érzés így megtapasztalni az egységet! De ugyanilyen fontos emlék számomra, amikor spontán bibliatanulmányozásra és közös imádkozásra gyűltünk össze egy este Wittenberg főterén, a Luther-szobor lábánál. Mindig emlékezni fogok arra a közös igeolvasásra is, amelyen teljes egyetértésben vettünk részt, hiába jöttünk olyan különböző országokból, mint Etiópia, Guyana, Indonézia, Németország, Botswana, Argentína vagy Magyarország.

Még a találkozó legelején sor került a Richly Zsolt által rendezett Luther animáció néhány részének bemutatására. Már akkor is érezhető volt, hogy nagyon tetszett a jelenlévőknek, amit láttak, de utána, sőt, még másnap is többen odajöttek hozzám, hogy elmondják, szerintük mennyire jól sikerült a magyar produkció. Jólesett ezt hallani.

Az egyik legnépszerűbb programunk a kulturális est volt, amikor minden régió ízelítőt adhatott a kultúrájából. Ennek során megkóstolhattuk távoli tájak ízeit, hallgathattuk népek zenéit, táncolhattuk táncaikat. Talán nem sokszor fordult még elő, hogy orosz és lett táncokat valakik magyar citerazenére járjanak, de itt ez is megtörtént.

Számomra az egyik legnehezebb a projekteken való gondolkodás volt. Úgy éreztem, mintha hirtelen mély vízbe dobtak volna, és egyáltalán nem gondoltam, hogy alkalmas vagyok arra, hogy egy ilyen nagyszabású programnak legyek az elindítója. Sőt, igazából még most sem gondolom, de tudom, hogy nem kell egyedül csinálnom. Mert van egy csapatom, akikhez bátran fordulhatok segítségért. De főképp azért, mert ha erőtlennek érzem is magam, KRISZTUSBAN van erőm rá. Sok jó ötlet született, amiket megosztottunk egymással, de mindegyik csak akkor sikerülhet, ha – ahogy régiói koordinátorunk mondta – JÉZUST rakjuk középre. Azért imádkozom most, hogy ez így legyen, mert csak így érdemes bármibe is belevágni.

A Workshop Wittenberg jó indulás volt, most pedig itt az idő, hogy Dávid király parancsát kövessük: „Láss munkához, az ÚR legyen veled!” (1Krón 22,16).