– A rajz tantárgy érzékenységre, türelemre és a szép felismerésére is tanítja a fiatalokat.
– Állandó probléma, hogy miként lehet heti egy órában közel harmincfős osztályok rajzóráit úgy megtölteni tartalommal, hogy az egyszerre legyen élményszerű, eredményes, és tanuljanak is belőle. Egy gimnazista már ismeri a képességeit, a művészetek gyakorlati részét. Kollégáimmal azon fáradozunk, hogy a csekély időkeret ellenére úgy őrizzük meg a rajzórák műhelyjellegét, hogy közben az elméleti tananyagot is belecsempésszük a tanításba. Ha ez megvalósul, akkor a diákok nemcsak készséget és tudást kapnak, hanem a szépérzékük is kifinomultabb lesz.
– A Nemzeti alaptantervben meghatározott heti egy tanóra valóban szűkös keretet ad a művészetben való elmélyedésre.
– Nehéz úgy felépíteni egy tanévet, hogy az élményt adjon a diáknak, és az adott életkornak megfelelő legyen. Ehhez nagy segítség lenne, ha létezne egy tanárok számára elérhető feladattár. Folyamatosan kísérletezünk, mert előfordul, hogy egy adott feladatra egy másik csoport teljesen másként reagál. Nincsen két egyforma év, de még évfolyam sem. Figyelnünk kell a rajztehetségekre, azokra, akik ilyen területen kívánnak továbbtanulni, és azokat is, akik a művészet iránt inkább csak érdeklődők. Ezenkívül arra is törekszünk, hogy azoknak is legyen sikerélményük, tudjanak alkotni, akik önmagukat kevésbé ügyesnek, érdeklődőnek határozzák meg. Nagy kihívás ez, de igyekszünk mindent megtenni.
– Rajztanárként mit tekint a legfontosabb feladatának?
– A szép megmutatása, a szépről való gondolkodás és az esztétikai érzék fejlesztése meghatározó a tanári szolgálatomban. Ezenkívül arra is törekszem, hogy a hatásmechanizmusokat is érzékeltessem. Egy feladat vagy témakör bevezetésénél meg szoktuk nézni, hogy mi van a hátterében. Így hagyományról, annak fejlődéséről, alakulásáról is gondolkodunk a diákokkal. Ilyenkor bemutatom, hogy például a legújabb autódizájnokat vissza lehet vezetni az ókori építészetben is alkalmazott aranymetszés szabályrendszerére, vagy a legegyszerűbb emotikonokat a szintén már az ókorban meglévő fiziognómiai ismeretekre.
– Mennyiben segíti önt a tanári munkájában, hogy evangélikus iskolában oktat?
– Intézményünkben nagyon jó, hogy mindenki jár hittanra, így a diákoknak vannak olyan ismereteik, amiket máshol kevésbé sajátíthatnának el. Az európai műveltségben a vizuális nyelvezet kialakulása a Bibliára vezethető vissza. Így a művészettörténet is lényegében a Biblia parafrázisa. A 19. század közepéig az európai vizualitás történetében az volt a fő téma, hogy az európai ember keresztyén. Ebből fakadtak az ábrázolási hagyományok. A művészek azt kutatták, hogy miként tudják az egyes történeteket újra és újra értelmezni.
– Ez is mutatja, hogy bibliaismeret nélkül meglehetősen nehéz egy klasszikus műveket bemutató múzeumban tájékozódni. Az is izgalmas, hogy miként alakultak egyes történetek értelmezései a képzőművészetben.
– Végzős diákjaimmal a parafrázis a témánk. Azt vizsgáljuk, hogy miként lehet egy képzőművészeti alkotást más tartalmi vagy formai megközelítéssel újraértelmezni. Már a kiindulásnál hangsúlyoztuk, hogy az is parafrázis, ha egy festmény bibliai jelenetet ábrázol, ugyanis ezáltal magyarázza, értelmezi a Bibliát. E módszerrel közelebb tudjuk a diákokhoz vinni az egyes szentírási történeteket, de például a reneszánsz mester, Michelangelo Buonarroti művészetét is, rámutatva, hogy mennyire sajátosan értelmezte ő a Szentírást.
A cikk az Evangélikus Élet magazin 86. évfolyam, 5–6. számában jelent meg 2021. február 7-én.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.