Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyik hosszú évtizedeken át inkább csak „az alkotmány és a kenyér” ünnepeként ismerte ezt a napot.

Mindig is egy kicsit beárnyékolta számomra az ünnep örömét az a tény, hogy augusztus 20-a a felhőtlen nyár és a vakáció végének elkerülhetetlen közelségét is jelzi...

Talán nem vagyok egyedül, ha megvallom, hogy nekem a rendszerváltás környékén az  István, a király című rockopera nyitotta meg a szememet, fülemet, szívemet a Szent István-i örökség gazdagságának felfedezésére.

Szörényi Levente és Bródy János ma már klasszikus műnek számító alkotása széles tömegekhez hozta közel első királyunk őszinte útkeresését Kelet és Nyugat, Ázsia és Európa, Bizánc és Róma, a pogányság és a kereszténység között.

A rock-opera csattanója, István talányos, provokatív hitvallása: „Veled Uram, de Nélküled!” paradox módon fejezi ki népünk ma is ellentmondásos viszonyulását az úgy nevezett keresztény gyökerekhez és Európához.

Az idei ünnepen is szeretném újra meghallgatni ezt az önvizsgálatra indító operát, amely mindig eszembe juttatja Bodrog Miklós igencsak aktuális éneksorát: „Gyógyítsd konok pogányságunk...” (Evangélikus Énekeskönyv 400, 4)

Evangélikus szemmel, a lutheri kétféle kormányzásról szóló, gyakran félreértett tanítás fényében különösen is izgalmas István király missziója, a kard és az evangélium használatának kérdése...

Fontos üzenete van annak is, hogy az ünnep előestéjén ökumenikus istentiszteletet tartottunk Budapesten, jelezve, hogy Szent István öröksége az egész magyar kereszténység közös kincse!