– Március első vasárnapjának délutánján tartottátok az első Go Special elnevezésű istentiszteleteteket. Mik voltak az első benyomások?

– Én előtte nagyon izgultam, hogyan fog sikerülni, hiszen ilyet még nem csináltunk. Mivel ezzel a kezdeményezéssel olyanokat akartunk megszólítani, akik nem vagy csak nagyon ritkán járnak templomba, így nem tudtuk, hogy kik és hányan fognak eljönni erre az istentiszteletre. Nagy meglepetésünkre balatonboglári templomunk szinte teljesen megtelt ezen az alkalmon.
Majdnem harminc önkéntes vett részt az istentiszteleten. Ez már önmagában olyan élmény volt, amely meghatározta az egész alkalom légkörét. A köszöntést, az imádságokat mások, fiatalok végezték. Az énekek – gospeldalok – más hangulatot adtak az összejövetelnek.

– A délelőtti istentiszteleteitekhez képest miben volt más ez az alkalom? Hogyan épült fel az istentisztelet?

– Önkéntesek fogadták az érkezőket, akik a templomba belépve, már az istentiszteletet megelőzően örömzenélést hallgathattak. Alapvetően nagyon nagy hangsúlyt fektettünk a zenei elemekre. Az imádságokat Szabó Lajos Lélegzetvétel című kötetéből úgy válogattuk össze, hogy az szervesen épüljön az istentisztelet központi témájához, a választáshoz. Simon Attila lelkésszel volt egy kötetlen dialógusprédikációnk. Farmerben, pólóban, két bárszéken ültünk az oltártérben, és ott beszélgettünk. A Franciaországból most hazatért és oda hamarosan visszatérő Prőhle Edével egy interjút készítettünk, amely az istentisztelet részét képezte. Vele a döntéshelyzetekről beszélgettünk. Ebben az volt nagyon jó, hogy közvetlen és életszerű volt. Lehetett imádságokat írni, amelyeket felolvastunk. Erre is sokan pozitívan reagáltak, és éltek a lehetőséggel. Az istentiszteletet pedig közös beszélgetéssel, sütizéssel zártuk.
Luca, az egyik konferanszié úgy is köszöntötte az egybegyűlteket, hogy „ez a nap legyen a jó hangulaté, az örömé”. Olyan zenéket, imádságokat, szövegeket válogattunk össze, amelyek feltételezték, hogy itt jól lehet magunkat érezni. Meglátásom szerint ez megvalósult.

– Mi alapján lett a „választás” a központi téma?

– Természetesen a választási kampány időszakában ez a cím olyan, amire sokan felkapják a fejüket. Én hiszem, hogy a pártpolitikai választási kampányhoz képest másfajta utak is lehetségesek, így azt a választást tettük középpontba, amely az embert egész életében meghatározza/meghatározhatja. Ezeknek a döntéseknek, emberi vállalásainknak a kérdését jártuk körbe.

– Milyen visszajelzések érkeztek?

– Balatonboglár egy hatezer fős város, kicsi evangélikus gyülekezettel. Ezzel szemben sokan jöttek el, olyanok, akik nem szoktak istentiszteletre járni, de olyanok is, akik más közösség tagjai is.
Örömteli volt azzal találkozni, hogy az önkéntesek sokkal szabadabban, természetesebben „lakták be a templomot”, mint egy délelőtti istentiszteleten. Azáltal, hogy feladatot kaptak az istentiszteleten, nagyobb örömük volt benne. Az érkezőknek énekfüzetet osztottunk ki, amiben volt egy lap, amelyikre nevüket, elérhetőségüket írhatták fel. Ezt sokan kitöltve leadták, mert szeretnének értesülni alkalmainkról. Mivel a liturgiától eltérő volt az istentisztelet felépítése, így nekünk is – akik hétről hétre részt veszünk az istentiszteleteken – újat hozott.

– Hogyan fogadták a gyülekezet azon tagjai ezt a kezdeményezést, akiknek ez egy teljesen ismeretlen forma?

– Elsőre nem mindenki értette, hogy mit szeretnénk. Vannak, akik azt gondolják, hogy ez egy „szabadegyházas hangulatú” alkalom volt. Nem ez a cél! Azt szeretnénk ezzel a kezdeményezéssel elérni, hogy azokat is meg tudjuk szólítani és számukra is át tudjuk adni a krisztusi üzenetet, akiknek idegen a tradicionális istentisztelet, az orgonahang és a liturgia. Ez kimondottan missziói alkalom volt! Ezért is volt nagy élmény számomra, hogy olyanok jöttek el, akik korábban nem. Úgy láttam, hogy őket ez érdekli, és ezért érdemes ezt folytatni. Ezzel az alkalommal nem akarjuk kiváltani a tradicionális istentiszteleti formát, hanem új lehetőséget akarunk kínálni a keresőknek, a közösségre, Istenre vágyóknak.

– A Go Special felépítésénél milyen minták vezéreltek?

– Nagyon sok amerikai és német evangélikus mintát nézegettem. A fő vezérfonal az 1995-ben Klaus Douglass gyülekezetében elindított forma volt. Ezeket a máshol használatos gyakorlatokat úgy próbáltam ötvözni, hogy a legnagyobb hangsúlyt arra fektessem, mi az a specialitás, ami nálunk működhet, ami az itteni embereket szólítja meg. Nyilván idő kell ahhoz, hogy kiderüljön, ennek a sorozatnak milyen gyülekezetépítő hatása van, de bízom benne, hogy lehetőséget teremt sokaknak a közösségre találásban.

– A balatonboglári gyülekezethez más újító szándékú kezdeményezések, így a gospelkórus, a fotó- vagy baba-mama kör, illetve a strandmisszió is tartozik. Ezekből milyen visszajelzések érkeztek?

– A Seven Houses Gospel Choir & Band kórusunk karnagya és menyasszonya most fog megkeresztelkedni. Az énekkarunk egyik tagja a kislányával szintén! Én sohasem mentem oda hozzájuk, hogy ha ide jársz, akkor meg kell hogy keresztelkedj. Ők jöttek hozzám, és kérdezték, hogy mi kell ahhoz, hogy a gyülekezet tagjai lehessenek. Ezek nekem és a gyülekezetnek egyaránt plusz élmények.
Ezekkel az alternatívnak mondott formákkal az a célunk, hogy az emberekhez az evangéliumot eljuttassuk. Úgy látom, hogy sokan a tradicionálisnak mondott gyülekezeti formáktól megijednek, idegen a számukra. Meggyőződésem, hogy ezektől a visszajelzésektől nekünk nem bezárkóznunk kell, hanem meg kell keresnünk azt a nyelvet, azt a formát, amiben ők ugyanazt az üzenetet a saját nyelvükön megkaphatják. Idősödő gyülekezetünknek ez az esélye arra, hogy életben maradhasson, hogy fiatalodjon, és üzenetét továbbra is képviselje.

– Milyen rendszerességgel lesznek ilyen istentiszteletek?

– Júniusban lesz a következő Go Special istentiszteletünk. Ekkor drámajáték formájában fogunk élethelyzetekkel foglalkozni.