Katolikus testvérünket azért hívtuk meg gyülekezetünkbe, hogy megossza velünk migrációval kapcsolatos gondolatait. Érdemes odafigyelni rá, hiszen igen okos ember, ráadásul nem is mindig igazodik egyháza uralkodó álláspontjához, holott igen magas tisztségben szolgál.

Nem is csalódtunk benne. Csodálatra méltó bölcsességgel beszélt a fél világot, s benne különösen Európát lázban tartó népvándorlásról. Érvelése tiszta és egyértelmű volt, mint a pofon:

Igaz hívő, keresztény ember kizárólag Krisztus tanításából kiindulva tekinthet a migráció jelenségére, a menekülőben, vándorlóban csak az embert láthatja.

Jézus soha nem ment el részvétlenül az ínséget szenvedők mellett – emlékeztetett hitünk egyik fundamentumára, amit istentiszteleteinken a Megválótól kapott egyik legfőbb parancsként szoktunk idézni: szeresd felebarátodat, mint magadat! Vendégünk hozzátette még azt is, hogy keresztényi alapokra épülő, egyéni életünk példája lehet az, ami a kontinensünket – úgy, ahogy – összetartó alapértékeink elfogadására, s így tudatos beilleszkedésre késztetheti a jövevényeket.

Érvelésén nem volt fogás, még akkor sem, ha mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy a népvándorlás civilizációs problémáját nem itt, nem mi fogjuk megoldani, már csak azért sem, mert az nem is a mi feladatunk.

Az előadás végeztével előbb csak óvatos kérdések hangzottak el a közönség soraiból.

A cikk a KötőSzó evangélikus közéleti blogon olvasható tovább.