A nehezen megragadható, alapvetően címkézős természetű, azaz a másik embert, csoportot elfogódottnak, hovatovább szűklátókörűnek, kirekesztőnek, magába zártnak bélyegző kifejezést – dr. Pető Andrea, a Közép-Európai Egyetem tanárának és az MTA doktorának körkérdéseire reagálva – elemezték a kezdetben csak egymás közt, a virtuális térben vitázó, majd a nyilvánosságot is vállaló résztvevők.
„Mindig mindent érdemes okosan végiggondolni” – idézte legnagyobb hatású tanára, illetve mestere mondatát a kerekasztal résztvevői közül mindig a legelmélyültebben és legelvontabban a témához közelítő piarista szerzetes, Urbán József, a jelenleg Rómában működő Piarista Rend Ázsiáért felelős generálisi asszisztense. „Jelenits István atya példaértékű azzal a nyitott nyugalommal, amellyel mindig mindenkit végighallgatott, tőle tanultam a másik szavai ízlelgetésének „művészetét”, és a keresztény hagyomány iránti mély bizalmat” – vallotta a bevezető kérdésre reflektálva.
A jelenleg a Bécsi Egyetemen kutató dr. Perintfalvi Rita katolikus teológus igyekezett megalapozni a fundamentalizmusról szóló beszélgetést egy rövid történeti felvezetővel: a kifejezés egy 20. század eleji észak-amerikai neoprotestáns mozgalomból ered, mely a modernizmus ellenében védelmébe vette mindenekelőtt a Biblia tévedhetetlenségét és a hagyományos dogmatikai tételeket. Politikai spektrumba csak a ’80-as évektől került. A legnagyobb probléma a katolikus teológus szerint, ha a politikai tekintélyelvűség a vallási fundamentalizmust kihasználja.
Ahhoz, hogy a gyűlöletbeszéd és gyűlöletkeltés helyett párbeszédet folytathassunk egymással, meg kell látnunk a másikban az embert, hangsúlyozta Perintfalvi Rita, ehhez jól kapcsolható a Kötőszó blog alapítója, Laborczi Dóra újságíró, evangélikus teológus, az ELTE Film-, média- és kultúraelmélet doktori programjának hallgatója azon gondolata, amelyben kifejtette, kétféle szempontból tekint a fundamentalizmusra. Egyrészt kívülről, magát a jelenséget megfigyelve, elemezve, eredőire rákérdezve, másrészt létezik egy „belső nézőpont” is, ez pedig maga a tapasztalat, és mint sokgenerációs lelkészcsalád sarja, ő maga arcokat is lát a különböző, egymást könnyen beskatulyázó, egyházon belül megfigyelhető irányzatok mögött. Még egy meglepő kijelentést tesz: „a tág definíció szerint minden hívő fundamentalistának tekinthető, sőt, a reformáció is egy fundamentalista ellenállási mozgalomnak.”