A kibertér sem lehet isteni jelenléttől mentes. A keresztény etika szerint ugyanis cselekedeteinkért – és mért ne érthetnénk ebbe bele a virtuálisakat is – az embertársak és Isten előtt is felelősséggel tartozunk. Mégis bekebeleztetjük magunkat kreált látszatvilágainkban óriás hálózati cethalakkal, virtuális csalik bekapásával, no és persze egymással: sok kis kényszeres, versengő, mindig csak akaró, semmibe harapó egohalak.
A Magyarországon kiemelt népszerűségnek örvendő legdominánsabb közösségi oldal, a Facebook (Fb) gazdag reflexiós bázist szolgáltat nemcsak a szociológia, a pszichológia vagy a kommunikáció- és médiatudomány számára, hanem – akár – a teológia számára is. Ha direkt módon kívánjuk megközelíteni a kérdést, láthatjuk, egyre több „theo-logoszt” (vagyis Isten igéjét) előtérbe helyező törekvés jelenik meg ezen a felületen is, igyekezvén haladni a korral és új formákat – például kötőszókat – találni bizonyos értékek továbbadásához, kontextualizálásához; ugyanakkor a posztok, like-ok és profilok dzsungelében valamiféle „telosz” (végcél) nyomába is eredhetünk, hogy feltárjuk a virtuális tér belakásának rejtett dimenzióit, mélystruktúráit.