Kevesebbek lettünk.

Minden, ami után vágyódunk, ott van az elcsatolt területeinken.
Ha egy testnek levágják a lábát, megcsonkítják a kezét, lekaszabolják a feje tetejét, az a test beteg.
Beteg ország vagyunk, nem gyógyultunk meg.

100 év fájdalomban zajlott.
Hogyan tovább? Mennyiség vagy minőség?
Kultúrában, lelkiekben, hitben, értelemben és tisztaságban van a jövőnk!
Hiszem, a mi Urunk Istenünk is ezt várja tőlünk.
Távol vagyunk egymástól, de a gyökér továbbnyúlik a földnél. A gyökér az Isten, akiből táplálkozhatunk, aki megtarthat és megújíthat bennünket.
Újuljunk meg ezen az évfordulón! Szeressük magunkat, hazánkat, fedezzük fel a kincseinket, gyógyuljunk meg, hogy életünk legyen!
Hogy milyen ez? Vilsicz Józsi bácsi szavait idézem: Ne kormoljunk!
A pünkösdi Lélek áradjon szét hát bennünk, közöttünk! Váljunk a békesség gyermekeivé! Nem kamaszokká, nem lázadókká, nem magunkba roskadtakká, nem közönyössé formál a Lélek, hanem Istenben békességet talált, újjászületett gyermekekké.

Add nekünk békességedet, Urunk! Óvj meg minket vitáinkban! Légy velünk, amikor emberek kikezdenek minket és lenézően bánnak velünk! Adj ellenálló erőt, jó ötleteket, szavakat, gesztusokat! Ámen.