Mit tegyen az ember, ha keresztényként nem érzi közel magához az úgynevezett keresztény könnyűzenét és mégis össze kell állítani egy ilyen listát? Először megijed, aztán elengedi a képzelt elvárásokat, végül rendkívül jól érzi magát, miközben válogat. Én legalábbis így voltam vele. Választottam az elmúlt húsz évemből pár dalt, amit szeretek és kötődik ahhoz, amit nekem jelent a vasárnapi találkozás Istennel. Én kihallom ezekből a zenékből a saját alkalmatlanságomat, a válságaimat és bukásaimat. Azt, amikor ziláltan próbálom megfogalmazni, ki is vagyok, mit is érzek szemben állva a Végtelennel. Azt, amikor Istent hatalmasságában tapasztalom meg, de úgy, hogy nem elsöpör, hanem megtart, feloldoz, megtisztít és maga után hív. Azt, ahogy visszaenged a hétköznapjaimba, de úgy, hogy vinnem kell őt magát is. Szóval semmi különös, csak ami bárkivel megtörténhet egy rendes vasárnapi istentiszteleten.

Akár más is kihallja ezeket, vagy a saját élmények bukkannak fel lejátszás közben, de remélem, hogy legalább egy dalt mindenki talál, ami miatt megérte. Ami nekem is meglepetés volt a lista befejezésekor, hogy az első és az utolsó szám összekapcsolódik, a címben ott áll:  wake up, azaz kelj fel! Nem direkt volt, de talán nem is véletlenül.

Tovább a KötőSzó blogra.