Sokan hiszik úgy, hogy Bob Dylan pályája az igazi amerikai életmű. Számomra ő nem egyszerűen zenész, énekes vagy szimplán dalszerző. Számomra Bob Dylan maga a zene.

Általános iskolában hallottam először a Blowin' in the Wind'-et. A dallam és a szöveg Ismeretlenek voltak még, mégis egyből éreztem, hogy valami nagy, fontos dolog részese lettem: Bob Dylan ajándékának. Úgy tekintek a zenéjére, mint a konzervatív vallási közösségek szent szövegeikre, mert valahogy képes elérni és átadni a lehetetlent egy nagyobb hang, egy magasabb létező szócsöveként. Dalai sokkal többek egyszerű zeneszámoknál: egyrészt saját magunkra reflektálunk általuk, másrészt képesek megvalósítani elképzeléseinket a transzcendensről. 

Dylan a semmiből emelkedett fel, ért el hihetetlen sikereket és hatott ezrekre. Társadalomkritikája apránként szedi szét emberségünket, de ennek a folyamatnak a végén mégis áldásos reménységben lesz részünk. Dalai emlékeztetnek arra, kik vagyunk és kik tudnánk lenni, és nem engedik, hogy belesüppedjünk kényelmes, átlagos életünkbe. Hangja már önmagában emlékeztet bennünket sebezhetőségünk nyers valóságára, ám ez az esendőség adja mégis meglepő magabiztosságát. Dylan tükröt tart egész személyiségünk elé. Amit csak akkor érthetünk meg, hogyha végre megtanuljuk megismerni és elfogadni önmagunkat. Hogyha pedig vallási fogalomrendszer felől nézzük: Dylan próféta. Az egyszerre szeretett és meg nem értett amerikai próféta. .

A Nobel-díj, még ha vitatott is, remek alkalom arra, hogy meghallgassuk ezt az egyedülálló hangot. Talán, egyszer hallgatunk is arra, amit mondani akar.

Mai válogatásunkban nagyrészt eredeti Bob Dylan dalok szerepelnek, de fontosnak tartottuk, hogy néhány olyan feldolgozást is bemutassunk, amelyek jól alátámasztják a bevezető szövegben vázolt „Dylanséget”. 

A hanganyagot a KÖTŐSZÓ BLOGON találják!