Hétfőn az ország egy része nagyon csalódott volt.

Hétfőn, illetve azóta mindennap újra felkelt a nap, hiába tűnt úgy: most itt a vége. Persze lehet, hogy az elmúlt évekhez képest még többen kelnek majd útra és hagyják maguk mögött Magyarországot, mert úgy érzik, hogy itt nem tudnak vagy itt nem érdemes élni. Azoknak, akik viszont itt maradnak, valahogyan meg kell békélniük a helyzettel. 

Az ujjal mutogatás, az árokásás biztosan nem segít azon, hogy ne kerüljünk újra ilyen helyzetbe. Bármilyen nehéz is, de ilyenkor még nagyobb szükség van a türelemre, az érdeklődésre, az empátiára és a szeretetre, hogy megértsük a másikat. Lehet, nehéz most elhinni, de a szeretet, az elfogadás sokkal erősebb, mint a gyűlölet és a kirekesztés.

Egyetlen válogatással nem lehet megváltani a világot, de ezután a néhány dal után hátha könnyebb lesz munkába vagy egyetemre menni, nyitottabbnak és kedvesebbnek lenni a másikkal, még ha nem is vagyunk azonos véleményen.

Tovább a KötőSzó blogra.