Fiatalon a nyárról mindenkinek van egy idealizált képe, mely leginkább az amerikai és más tinivígjátékokon alapul – a valóság persze sokszor ennek éppen az ellenkezője, de valószínűleg ezzel senkinek sem mondok újat.

Ettől függetlenül néha hihetetlen jó érzés a recepcióról/pult mögül vagy épp a takarításból – kinek milyen entry level pozíció jut nyári meló gyanánt – elszabadulni és lehajtani a Balatonra, a Velencei-tóra vagy bármi más reális úti célhoz és kihasználni, hogy a baráti társaságban mindig akad egy-két szerencsésebb ember, akinek a szülei hajlandóak egy hétvégére odaadni a családi nyaralót. (Persze csak akkor, ha megígéritek, hogy nem lesztek hangosak, és nem hagytok magatok után felfordulást, és egyébként is a szomszédban lakó Esztikééknek most született meg a kisbabája, nem lenne túl jó, ha elromlana a viszony a két család között.)

Aztán amikor odaértek, persze az ígéretek felét nem tartjátok be, esténként üvölt a DJ Szatmári, reggelire lángost esztek, és egész nap a parton hevertek. Ilyenkor a barátságok megerősödnek, vagy van, hogy összejön az a két ember, akinek mindenki már fél éve szurkol, az utolsó nap pedig együtt pucoljátok ki a hetvenkét óra alatt jó alaposan lelakott házat.

Egy ilyesmi, amolyan elképzelt „coming of age” film soundtrackje az alábbi lista – szörfrockkal, tombolós örömzenével, némi álmodozós poppal, a végén pedig a Brand New első albumáról származó Soco Amaretto Lime című csodával, mely mindenkiből előhozza a nosztalgiát. Elvégre valahol minden nyár végtelenül nosztalgikus – a fiatalság (és az ezen való elmélkedés) ideje, még annak is, aki már régebben maga mögött hagyta ezt az időszakot.

Tovább a KötőSzó blogra.