„Egy este Martinus doktor látott egy madárkát az egyik fán, amint ott ült, és megpihent éjszakára. Ezt látva, így szólt: – Ez a madárka már megvacsorázott, és most bizalommal fog itt aludni. Nem szorong és nem aggódik sem a holnapi napja, sem a szállása miatt, ahogyan Dávid mondja: „Aki a Felségesnek rejteke alatt lakik stb.” (Zsolt 91,1) Ez a madárka ott ül a gallyon megelégedve, és hagyja, hogy Isten gondoskodjon róla.

Jaj, ha Ádám bukása meg nem ront mindent, Istennek milyen szép és nagyszerű teremtménye volna az ember, felékesítve mindenféle tudással és bölcsességgel! Milyen boldogan élhetne bármely fáradság, balszerencse és betegség nélkül; és a halál minden érzése nélkül változna át, amikor levetkőzi a földi életet, és minden teremtményben örömét és kedvét lelhetné, és minden dolgok szép és kellemes átalakulása és átváltozása zajlana. Amiképpen Isten ebben a nyomorúságos földi életben is számos teremtményén érzékeltette és szemléltette a holtak feltámadását.”

(Luther Márton - LVM 8. Asztali beszélgetések - 4410. A madárka példája) 

Tovább a KötőSzó blogra.