Ó Isten, te ültettél egy kertet, 
egy kertet Édenben, keleten. 
Ott formáltál meg minket, ott neveztél el minket; 
ott indultunk el a saját utainkra. 
Sóváran megízlelni rosszat és jót, 
szakítottunk, ettünk, elbújtunk és vádaskodtunk; 
de most bűnt bánva keressük arcodat.

Vezess minket igazságod útjára, ó Isten, 
vezess minket békéd útjára!

Ó Isten, te ültettél egy kertet, 
egy kertet Édenben, keleten. 
Ott tanítottál minket, együtt sétáltál ott velünk; 
ott indultunk el a saját utainkra. 
Sóváran tanulva a jólét útjait, 
bányásztunk, mélybe fúrtunk, 
pocsékoltunk és szétlocsoltunk; 
s most óceánok fuldokolnak mértéktelenségünktől.

Vezess minket igazságod útjára, ó Isten, 
vezess minket békéd útjára!

Ó Isten, te ültettél egy kertet, 
egy kertet Édenben, keleten. 
Ott te megáldottál minket, ott elkápráztattál minket; 
ott indultunk el a saját utainkra. 
Sóváran megragadni a hatalom útjait, 
építkeztünk, kiköveztünk, elkerítettünk és leigáztunk; 
s most az egész világ szabadításért kiált.

Vezess minket igazságod útjára, ó Isten, 
vezess minket békéd útjára!

Tovább a KÖTŐSZÓ BLOGra.