Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene az egész fogoly néphez, amelyet fogságba vittek Jeruzsálemből Babilóniába: Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat és leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok, és ne fogyjatok el! Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is!

Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álomlátók álmaira!  Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben. Nem én küldtem őket! – így szól az Úr.  

Ezt mondja az Úr: Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jót, amelyet megígértem, és visszahozlak benneteket erre a helyre. Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam. Megengedem majd, hogy megtaláljatok – így szól az Úr –, és jóra fordítom sorsotokat: összegyűjtelek titeket minden nép közül; mindenhonnan, ahová csak szétszórtalak – így szól az Úr –, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek titeket. (Jer 29,4-14)

A bibliai kommentároknak nagyrészt egységes a véleményük arról, hogy a zsidóság babiloni fogságát nem úgy kell elképzelni, hogy az emberek sínylődtek, bántották őket, megfosztották őket tulajdonaiktól vagy bezárták őket. Az izraeli népnek nem voltak elviselhetetlen életkörülményei ott: volt területük, ahol élhettek, dolgozhattak, építkezhettek, hitelt vehettek fel és a politeista babiloni kultúrában még a hitéletükben sem korlátozták őket. Talán egyetlenegy dolog volt az, ami meghatározhatta a mindennapi alaphangulatukat: ott voltak, ahol nem szerettek lenni. Egy olyan helyen éltek, amely nem az ő hazájuk, ahol emiatt nem is találták a helyüket.

Jeremiás próféta ebben a környezetben szól a néphez, hogy ne süppedjenek bele a teljes apátiába, hanem éljék az életüket. Építsenek, ültessenek, egyenek, házasodjanak és szaporodjanak. Az életük sokkal fontosabb annál, minthogy a folyamatos szenvedésben elvesszenek, még akkor is, hogyha belső fájdalmuk olyan mély rétegeket is érint, melyet képtelenség gyógyítani. Mindez azért fontos – ahogy a próféta is mondja –, mert Isten tervez az emberiséggel. Istennek szándéka van velük és velünk is. Be szeretné gyógyítani azokat a sebeket, amelyek a szívüket, szívünket fájdítják. Erre azonban nekünk is fel kell eszmélnünk.

A mai válogatásban olyan dalokat kerestünk, amelyek erről a továbblépésről, „továbbélésről” szólnak.

Tovább a KötőSzó blogra.