A népességnövekedés és a csökkenő természeti erőforrások miatt 2050-re több mint egymilliárdan kényszerülhetnek otthonaik elhagyására – áll a londoni székhelyű Gazdasági és Békekutató Intézet (IEP) jelentésében. A tanulmány rámutat arra, hogy becslések szerint a világ lakossága 2050-re mintegy tízmilliárdra növekszik majd, a természeti kincsekért folytatott harc pedig tovább éleződhet.

nemzetközi kutatóintézet, amely évente teszi közzé globális terrorizmusés békeindexét, a jelentésben a feketeafrikai, a közel-keleti és a közép-ázsiai térséget emeli ki, ahonnan vélhetően a legtöbben kényszerülhetnek otthonaik elhagyására. A kutatás leszögezi, hogy a migráció világszerte akár 1,2 milliárd embert is érinthet – hozzátéve, hogy ez a szám 2019-ben körülbelül harmincmillió volt. Az is olvasható a jelentésben, hogy a világban máris hatvan százalékkal kevesebb édesvíz van, mint ötven évvel ezelőtt; az élelmiszer iránti kereslet a következő harminc évben pedig vélhetően mintegy ötven százalékkal nő, nagyrészt az ázsiai középosztály növekedése miatt.

A kutatás a várható fenyegetéseket két kategóriába sorolja: az egyik az élelmiszer- és ivóvízhiány, valamint a népességnövekedés; a másik pedig a természeti katasztrófák, beleértve a globális felmelegedést is. A dokumentum százötven országot vizsgál a rájuk váró nehézségek szempontjából, illetve abból a nézőpontból, miként tudnak az egyes államok szembenézni velük. Eszerint míg néhányukat – például Kínát és Indiát – elsősorban a vízhiány fenyegeti, mások – például Pakisztán, Irán, Mozambik, Kenya és Madagaszkár – többféle veszélynek is ki vannak téve. „Ezek az országok jelenleg nagyjából stabilak, de nagymértékben ki vannak téve ökológiai fenyegetéseknek” – áll a kilencvenoldalas jelentésben.

Az idézett jelentés nyilvánosságra hozatalának másnapján érkezett a hír, hogy leégett a görög Leszbosz szigetén található Moria menekülttábor. Hiába küzdött a lángokkal tíz tűzoltóautó és huszonöt tűzoltó, a sziget kormányzóhelyettese helyi sajtónak adott nyilatkozatát idéző BBC szerint a tábort teljesen elpusztították a lángok. A négyszeresen túlterhelt táborban körülbelül tizenháromezer ember élt, zömében afgán menekültek – őket mind evakuálni kellett. A táborlakók közül többen füstmérgezést szenvedtek. A tűz a helyi tűzoltóparancsnok szerint rövid időn belül egyszerre három helyen lobbant fel. Oka egyelőre nem tisztázott.

Ugyanazon a napon a hírügynökségek jelentették, hogy Matteo Salvinire, az olasz ellenzéki Liga párt vezetőjére támadt egy bevándorló egy kampányeseményen Toscanában, ahol szeptember közepén tartottak regionális választásokat. Matteo Salvini a Firenze-közeli Pontassieve utcáin kampányolt, amikor a harmincéves nő a közelébe került, és rátámadt: rángatta, majd elszakította a bevándorlásellenes politikus ingét, és letépte a nyakáról a nyakláncokon hordott kereszteket. A nőt gyorsan lefogták. Mint kiderült, ghánai származású, tartózkodási engedéllyel él és dolgozik Olaszországban. A hatóságok szerint a nő „feldúlt állapotban” követte el tettét.

Vajon miért lobbant fel a pusztító tűz Leszboszon? Cikkem megírásakor erre a görög hatóságok még nem tudtak egyértelmű választ adni, de a szándékos gyújtogatást sem lehet kizárni – tekintettel arra, hogy egy időben több helyen gyulladtak ki a sátrak, konténerek. Lehet, hogy a helybeliek okozták a tüzet, akiknek elfogyott a türelmük? Esetleg elegük lett abból, hogy a korábban jövedelmező turistaparadicsomnak számító szigetüket elárasztották a migránsok? Bizony lehet, és a maguk módján igazuk is van. Hiszen a feszültség ott lappang mindenütt, ahol az őslakosok szemben találják magukat a hívatlan jövevényekkel. (Hogy ez mennyire így van, álljon itt egy közbevetett hír: amazonasi őslakosok lenyilazták a brazil kormány néprajzkutatóját, honfitársukat, aki a dzsungellakók helyzetét tiszta jó szándékból szerette volna tanulmányozni…)

De helyes magatartás tizenháromezer emberre rágyújtani a menekülttábort? Nem. És ugyanígy: nyilván pattanásig nőtt a feszültség abban a nőben is, aki nekirontott a migrációellenes volt olasz kormányfőnek. Megszaggatta a politikus ingét, és kitépte nyakából a kereszteket. Vajon üzenni akart ezzel? Esetleg arra akart utalni, hogy megkérdőjelezhető a keresztényi megalapozottsága annak az – egyénként korábban Salvini által hozott – döntésnek, amely alapján nem engedték kikötni az olaszországi kikötőkben a tengerben hánykolódó migránsokat kimentő civil hajókat? Bizony lehet, hogy arra is utalt ez az erős gesztus. Ha így van, teljesen alaptalan ez a vélemény? Aligha. De helyes magatartás megtépni egy másik embert? Nem.

Hol a rettenetes, megfellebbezhetetlen igazság? Az első hírben. A hírszerkesztőnek nem tiszte, sőt – ha szakmáját becsületesen műveli – kifejezetten tilos véleményt fűznie a hírekhez. Én sem teszem. Csupán annyit írok még ide, hogy a három hírből nyilvánvalóan látszik: a teremtett világ és benne az uralkodó faj, az ember olyan hátborzongatóan súlyos globális, pusztító problémákkal küszködik, melyek szinte lehetetlenné teszik a nyugodt, a jövőre bizakodással tekintő létezést.

„Ne féljetek!” Aki ezt mondta nekünk, múlhatatlan példát adott a tettekre alapuló egyéni felelősségvállalásból. Ebből kellene ma is erőt merítenünk.

De nagyon nehéz. Hiszem, hogy dolgaink keresztény etikán alapuló intézése hozzásegítene bennünket a problémák leküzdéséhez. De vajon képesek vagyunk-e még erre?

A cikk forrása a Budavári Hírmondó – a Budavári Evangélikus Egyházközség hírlevele, 2020/3. száma, reformációi kiadványa.

A cikk megjelent továbbá az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 45–46. számában, 2020. november 22-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.