félelem

A Covid-járvány második hullámának zenitjén járunk. Sokan úgy estünk át a betegségen, hogy észre sem vettük. És sokan aggódtak szerettükért, akinek látták szenvedését, megpróbáltatásait. Naponta szembesülünk az elkeserítő statisztikákkal, melyek szerint a halálozást tekintve lassan átlépjük a lélektani tízezres határszámot. Borzasztó, hogy el kell temetnünk egy hazai kisváros teljes lakosságát. A hírek és rémhírek mellett azonban fontos feltennünk a kérdést: miként éljük meg ezt az időszakot az érzések szintjén a lelkünkben, miként a fejünkben és a szívünkben?

Az elhúzódó pandémiás időszak újabb és újabb helyzetekben késztet reakcióra bennünket, keresztényeket is. Folyamatosan megválaszolandó kérdés templomaink vasárnapi nyitva- vagy zárvatartása, egyházi alkalmaink előírásoknak megfelelő megtartása vagy elhalasztása. Ami új, az a megérkező vakcina kérdése. Oltassam magam, vagy ne? Használ, vagy nem? Esetleg káros lehet? És itt említsük meg – ide nem hozva, de meglétüket tudatosítva – az összeesküvés-elméleteket is.

Illisz László presbiter testvérünk hírekkel foglalkozik, így óhatatlanul is találkozik azokkal a válságjelekkel, amelyek világunkban jelen vannak. Ezekről ír most. El akar gondolkodtatni mindannyiunkat. Öröm az, hogy úgy tud írni ezekről a jelekről, hogy ismeri a félelmet oszlató Jézust. Csak az általa és benne megújult élet képes tenni a válságjelek enyhítéséért, visszaszorításáért.

Nemrégiben egy régiségvásáron járva felfigyeltem egy különösen szép földgömbre. Az óceánok és tengerek kékes kagylóval voltak kirakva, a hegyek, völgyek és a síkságok pedig a megfelelő színű kőzetekkel. Négy erős acélláb tartotta. Szép volt, de az ára borsos, és költözködés után már helyet sem tudtam volna találni neki, ezért végül nem vettem meg.

„Én nem félek semmitől, Jézus úgyis megvéd” – hallottam egy keresztény ismerősöm elsöprő erejű kijelentését, és menten el is süllyedtem szégyenemben, hogy én bizony igen. Talán rosszul csinálok valamit, vagy nem hiszek eléggé, és még csak el sem tudnám játszani ezt a fajta biztonságérzetet… Vagy őszintétlenség volt a szájából, képmutatás? Nem ünneprontó átgondolni, sőt, hasznos tudás lehet, hogy bár az ige szerint valóban „nem a félelem lelkét adta nekünk Isten” (2Tim 1,7), de a józanságét igen.

A koronavírus járvány és a nyomában járó korlátozások kivétel nélkül minden korosztályt érintenek minden országban. A koronavírus keltette érzések szoros kapcsolatot mutatnak a klímaszorongás tüneteivel. A Helsinki Egyetem Remény és Tettek projektje nagyszerű példája annak, hogyan tud az egyház ott jelen lenni, ahol az emberek bajban vannak – most épp a felborult életünk, a karantén szenvedésében. Hívogat és inspirál, hogy kiterjesszük ezeket a szempontokat más korosztályokra is. Kérésünkre Csáky-Pallavicini Zsófia klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta, hittanár, lelkigondozó, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Valláspedagógia Tanszékének oktatója adott további segítséget a témában, különösen is óvodás és kisiskolás gyerekekre kiterjesztve a kérdést.

Madocsai Miklós nyugalmazott evangélikus lelkész összeállítást készített bibliai igékről és híres magyar költők verseiről, amelyek a félelemről szólnak. A mostani vészterhes időkben bátorítást adhatnak ezek a sorok.

Nyíregyháza – A Nyíregyháza-Kertvárosi Evangélikus Egyházközségben szolgáló lelkészek – Megyesi János, Molnár Erzsébet, Kovács Erzsébet és Laborczi Géza igazgató lelkész – osztották meg gondolataikat a gyötrő bizonytalanságról, a járványhelyzetben előtörő szorongásainkról...

Budapest – Mit jelent a félelem, és miért kezeljük tabuként? Hogyan manipulál minket a média, és mi kéne ahhoz, hogy párbeszédet tudjunk folytatni egymással? Mennyire akarjuk magunkat megismerni, és mennyire élünk a komfortzónánkon belül? Ilyen és hasonló kérdésekről beszélgettünk a több mint húsz országból tudósító riporterrel, a Félj bátran című, nagy sikerű könyv szerzőjével, a Prima Primissima díjas Al Ghaoui Hesnával.

„Stresszesek! És mind a mindfulnesst hívják segítségül!” – állt egy népszerű gazdasági magazin online szalagcímében. Szinte nem telik el nap, hogy ne találkoznánk újabb és újabb cikkekkel, tudományos magyarázatokkal a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét gyakorlásának pozitív hatásairól. Minek köszönheti népszerűségét? Valódi életformáló ereje van, vagy csak felkapott divathullám?