Hol vannak az egyházak?

„Komolyan, hol vannak az egyházak szeretetszolgálatai a jelenlegi menekült helyzetben? Hol vannak a sátrak, ágyak, takarók, kenyér, víz, orvos csoportok?” – olvasható a menekülteket segítő Facebook csoport egyik felháborodott bejegyzésében. A minap pedig az Index.hu-n jelent meg az a beszámoló, amelyben az újságíró végigjárta a menekültekre váró utat Ásotthalomtól a menekülttáborig, és a keresztény egyházak, segítők hiányáról is hírt adott: „Kézenfekvő lenne, hogy egy ilyen helyen karitatív szervezetek munkatársainak tucatjai nyüzsögnek. Helyette itt a hiányuk a feltűnő. Egy vöröskeresztes sátorponyván kívül semmi sem jelezte, hogy itt bármiféle segélyszervezet dolgozna. Alkotmány ide, alaptörvény oda, sehol egy világi vagy keresztény segélyszervezet – pedig bőven akadna afrikai és kisebb számban szíriai keresztény is, ha már úgy aggódunk a világban folyó keresztényüldözés miatt.” Ennek apropóján egyházunk illetékes vezetőit a menekülteket segítő munkáról kérdeztünk, és szép számmal találtunk olyan evangélikus önkénteseket, akik konkrét segítséget adnak – ők is megosztják tapasztalataikat.

„Részt kívánunk vállalni a menekültek megsegítésében”

Hajdú Tibor, a Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai Osztályának közkapcsolatokért felelős munkatársa elmondta, hogy egyházunk lehetőségeihez és erőforrásainkhoz mérten részt kíván vállalni a menekültek segítésében.

A MEE egymillió forintos adományából az Ökumenikus Segélyszervezet a nagyfai ideiglenes befogadó központban lévő migráns gyermekek számára vitt már pelenkát, bébiételt, egyéb gyermekápolási cikkeket. Az Evangélikus Roma Szakkollégium hallgatói pedig a röszkei menekülttáborban látnak majd el önkéntes szolgálatot az állomásra érkező menekültek ellátásában.

„Az egyéni kezdeményezések és a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet munkájában való tevékeny részvétel mellett a közvetlen krízis enyhítése érdekében ruhagyűjtést szervezünk a hívek körében, valamint pénzadományt juttattunk el a nagyfai befogadó állomásra. Emellett az Evangélikus Diakónia szükségletfelmérést végez, hogy közép- és hosszú távú cselekvési tervét kidolgozza. A menekülthullámmal érintett pályaudvarokon enyhíteni kívánjuk az ideérkezők tájékozatlanságát, ezért a helyben működő segítő szervezetekkel – például a Migration Aid-del – közösen tájékoztató füzeteket fogunk kiadni különböző nyelveken. A bajor Diakónia szakembereivel megkezdett konzultációs folyamat eredményeként a vasúti diakónia gyakorlatát is szeretnénk honosítani, a többi szervezettel együttműködve, azt kiegészítve folyamatos segítő szolgálatot szeretnénk biztosítani az úton lévő rászorulóknak. Az aktuális krízishelyzet kezelése mellett segíteni szeretnénk az elismert menekültek társadalmi beilleszkedését is, ennek érdekében integrációs ház-koncepciónkkal pályáztunk a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alaphoz” – foglalja össze a tetteket és a terveket Hajdú Tibor.

Bevetésen a szegedi lelkész

„Ha szószéken beszélek erről, tennem is kell valamit”

De nem csak Szegeden segítenek evangélikusok: a menekülteknek segítő önkénteseket összefogó Facebook csoport egyik adminja (szerkesztője) Móricz Nikolett, az Evangélikus Hittudományi Egyetem doktorandusza. Megkeresésünkre elmondta, hogy vizsgaistentiszteletének aktualitását a menekült-kérés adta.
„Ebben arról a nagy vacsoráról volt szó, amikor mindenkiért kiküldtek, még a város határain túl lévő kerítéseken élőkért is, és még mindig volt hely az asztalnál. Ekkoriban zajlott a plakátolás, e köré építettem fel a prédikációmat is. Ezután ott volt bennem, hogyha én erről szószéken beszélek, akkor tennem is kell valamit” – mondja Móricz Nikolett, aki egyelőre ételosztásban vett részt, de szeptembertől aktívan szeretné segíteni a civilek munkáját.

„Úgy kerültem a Segítsünk együtt a menekülteknek nevű csoportba, hogy részt vettem egy nyári egyetemen, ahol egy Vámosszabadin segítő önkéntessel is megismerkedtem, ő vett fel ide. Örömmel láttam, hogy több evangélikus ismerős is tagja már a csoportnak” – meséli a teológus, aki kiemeli: „azért jó benne lenni ebben a csoportban, mert mindig kiírják, mire van szükség, miből van hiány, hova várnak segítőket. Naprakészen frissítik a híreket, mi zajlik éppen a tereken. Fontos szempont, hogy jön augusztus 20., és emiatt azzal is számolni kell, hogy némelyek poszttraumás emlékei aktiválódhatnak a tűzijáték hatására. ”

A segítők csapata nagyon sokszínű: mindenféle korú, rétegű, végzettségű emberek alkotják, a fővárosból, vidékről és külföldről is. A csoport nem centralizált, bárki hozzászólhat, vehet fel új csoporttagokat, és – ami a legfontosabb: bárki csatlakozhat.

Erőssége a csoportnak, hogy különböző végzettségű és hátterű emberek alkotják. „Van jogász, aktivista, vannak egészségügyisek, így a kérdésekre szakszerű választ lehet kapni. Ennek köszönhetően egyfajta vitafórum is ez, ahol megosztják a legfrissebb híreket menekültügyben, ebből olykor parázs vita van, de valahogy önszabályozó módon kisimulnak a nézeteltérések, mert aki az adott terület szakértője, az általában átveszi a moderátor szerepét. A tévhiedelmek eloszlatásában kiemelt szerepe van például egy higgadt orvosnak, amikor valaki a betegségektől fél” – osztja meg tapasztalatait Móricz Nikolett.

Megnyugtató a lelkész jelenléte

Bolba Márta, a józsefvárosi evangélikus egyházközség lelkésze a főváros VIII. kerületében tevékenykedik, amelyik a Keleti pályaudvar, valamint a II. János Pál pápa tér okán kiemelt fontosságú mind a migránsok, mind a velük kapcsolatba kerülő helyi lakosok számára. Jól ismerve a kerületben működő egyházi és civil szervezeteket, a lelkésznő – a gyülekezeti tagok és vezetők aktív közreműködésével és támogatásával – az említett csoportok közötti kommunikációs munkában és szervezésben vesz részt. „Szerveztünk egy vallásközi egyeztető fórumot, amelyre a menekülteket segítő informális és formális csoportok vezetőit hívtuk meg, mert úgy tapasztaltuk, hogy az internetes kommunikáció nagyon erős köztük, a személyes találkozásokra is nagy szükség van. Tehát mi az ellátásban nem veszünk részt, de mi leültetjük őket, hogy tapasztalatot tudjanak cserélni egymással és kicsit kiengedhessék a gőzt, mert van köztük olyan is, aki már egy hónapja nem aludt.
Itt voltak azok, akik a Baross utcában ételt osztanak, és itt volt a Klubéla szervezet, akik a legkritikusabb helyzetben lévő családoknak adnak szállást. Azt tapasztaltuk, hogy erre a beszélgetésre nagy szükség van, a segítők vezetőiből dőlt a szó, és van olyan csoportvezető, aki azóta is felhív, ha lelkigondozásra van szüksége” – meséli a lelkésznő.

A MigSzol csoport legutóbb lakossági fórumot szervezett a környék lakói számára. Bolba Márta úgy tapasztalta, hogy a jelenléte itt is fontos volt. „Úgy érzékeltem, hogy számukra az, hogy ott van egy lelkész, önmagában megnyugtató volt. Nekem elhitték, hogy nem párt szervezi ezt az alkalmat, elhitték, hogy ez nem egy politikai ügy, hanem emberekről van szó: segítségre szorulókról és segítőkről. De nem szeretném túlhangsúlyozni a szerepünket, mert akik itt valóban megmozdulnak, kenyeret kennek, azok a civilek, polgárok, emberek, akikben megmozdult az együttérzés.”

Fabiny Tamás: Van hová fejlődnünk, de oszlatjuk a félelmet

Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület és a MEE diakóniáért felelős püspöke úgy tapasztalja, hogy egyházunkban sok felől jelentkezik jó szándék, és jó ötletek vannak a segítségnyújtást illetően. Inkább azt kellene erősíteni, hogy mindezek koordinációja megvalósuljon, akár az információ-nyújtás és -terjesztés, akár a tapasztalatcsere szintjén – ahogyan azt a józsefvárosi gyülekezet lelkésznője teszi.

A püspök úgy véli, hogy Magyarországon, pláne kis egyházként túl sok gyakorlatunk még nincs az efféle krízishelyzet-elhárításban, mindenesetre külkapcsolataink révén folyamatosan tapasztalatot gyűjtünk, hogy a bajor, az olasz, a finn evangélikus egyház hogyan végzi el ezt a munkát, ezek alapján dolgozzuk ki azokat az ötleteket, ahol későbbiekben konkrét segítség nyújtható. Külföldön például bevett gyakorlat, hogy segítség-nyújtásra családok nyitják meg az otthonaikat, és számukra felkészítést is szerveznek az egyházak. Fabiny Tamás szerint ezt Magyarországon nagyon nehéz megvalósítani, mert az emberek nagyon bizalmatlanok, inkább arra lát esélyt, hogy egyházak, diakóniai intézmények és – szándéktól függően – gyülekezetek megnyissák a tereiket, hogyha komolyabb hidegek állnak be.

A püspök támogat mindenkit, akiben él az egyéni segítő szándék, hogy kimenjen a pályaudvarra ételt osztani, de elismeri, hogy ebben a szervezeteknek is segíteni kell. Ugyanakkor kiemeli, hogy a menekült-hullám ilyen intenzitással egy hónapja szakadt ránk, a felkészülés miatt eltarthat néhány hétig a tettekben mérhető jelenlét, de ez „nem tekinthető bűnös késlekedésnek”.

Ám ameddig az egyházi szervezetek a megfelelő professzionális segítséget ki tudják dolgozni, fokozottan szükség van az egyéni segítségnyújtásra. Fabiny Tamás ezzel kapcsolatban azt tanácsolja, hogy mindezt alázattal, szerényen és biblikusan – ne tudja a jobb kezed mit csinál a bal – érdemes végezni, nem a Facebook-lájkok növelése és az egyéni érdem hangsúlyozása miatt. Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy erre hivatkozva ne csináljunk semmit – összegez a püspök, aki szerint az egyház egyik legfontosabb segítsége az lenne, ha a kommunikáció és az egyházi nyilvánosság eszközeit felhasználva a félelmek eloszlatását segítenénk.

„Hiszen a félelem még a jó szándékú emberekben is ott van. De ha az egyházukban azt tapasztalják, hogy ezek a történetek, pozitív példák és megerősítések folyamatosan jelen vannak – hogy imádkoznak a menekültekért, akár felhívások hangoznak el, vagy tájékoztatást kapnak arról, hogyan segíthetnek, akkor az egyházaknak a nézetformálásban óriási szerepe lehet, ami ugyan nem azonnali segítség, de közép- és hosszútávon nagy eredményeket hozhat” – véli a püspök.

Hogyan segíthet?

Ruhákat (gyermek- és felnőttruhákat egyaránt), takarókat, várnak az Aurórába (Budapest, Auróra utca 11.).

Orvosságot, kézfertőtlenítőt – a hirtelen jött esős időben elsősorban torokfertőtlenítőket – a Bérkocsis utcába vihetünk.

Ezen felül bármilyen fajta élelmiszer-adománynak örülnek a segítők. Aki nem tartózkodik személyesen Budapesten, a Tesco futárszolgálatával is eljuttathat vásárolt adományokat.

Ha konkrét segítségnyújtáson gondolkodik, csatlakozzon a Migration Aid, vagy a Segítsünk együtt a menekülteknek! csoporthoz, ahol tájékozódhat az aktuálisan legégetőbb hiánycikkekről, illetve ahol bármifajta felajánlást eligazítanak a megfelelő helyre.