Vigyázz a természetre, a környezetre! És valóban fontos is ez a figyelmeztetés, hiszen már szinte helyrehozhatatlan a kár, amelyet eddig okoztunk bolygónknak és az élővilágnak.

Vigyázz a biztonságodra! Közlekedj óvatosan, körültekintően! Védekezz a tolvajokkal, a betörőkkel szemben! Vége nincs a sornak, hogy mennyi veszély les ránk az életben. És akkor még nem szóltunk a veszteségekről, amelyeket hanyagságunk, figyelmetlenségünk miatt emberi kapcsolatainkban szenvedünk el. Lelkészként keserű lecke volt, amikor súlyos beteghez hívtak, és azt mondtam magamban: ma már nincs kedvem, fáradt vagyok, majd holnap meglátogatom. És nem volt már holnap, a beteg testvér másnapra meghalt. Sokan ismerhetik ezt az érzést: Ha tudtam volna… Ha tudtam volna, hogy az édesanyám nemsokára meghal, többször látogattam volna. Ha tudtam volna, hogy ez az utolsó találkozásunk, kibékültem volna a testvéremmel. Ha tudtam volna, hogy ilyen kevés időnk marad már csak együtt, vigyáztam volna, hogy figyelmesebb legyek, hogy örömet szerezzek a házastársamnak. Talán mindenkinek vannak ilyen, a lelkiismeretét gyötrő gondolatai.

A féltő szeretet megnyilvánulása a felszólítás, hogy vigyázz. Azt üzeni, fontos vagy számomra, nem szeretném, hogy valami bajod essen. Jézus Krisztus is ilyen féltő szeretettel mondja nekünk: vigyázzatok! Számára fontosak, értékesek vagyunk, szeretne minket megóvni a fenyegető bajtól: Ti nem veszitek észre a veszedelmet, de én tudom, hogy ennek így nem lesz jó vége. Vigyázzatok!

A gond az, hogy bármennyire igyekszünk is megfogadni a tanácsot, sok minden nem rajtunk múlik. Jöhetnek olyan váratlan vagy kikerülhetetlen veszélyek, amikor hiába vigyázunk. Vagy még inkább, amikor túlságosan elbizakodunk. Egyszer egy hároméves kisgyereket kereszteltem, és úgy gondoltam, elég értelmes ahhoz, hogy a keresztelési prédikációban őt is megszólítsam. Az igét a 23. zsoltárból választottam: „Az Úr az én pásztorom…” (Zsolt 23,1) Elkezdtem a kicsinek mondani: „Amikor kicsi voltál, anya és apa vigyázott rád. Most az óvodában az óvó néni vigyáz rád. Ha iskolás leszel, a tanító néni fog rád vigyázni. De mit gondolsz, ha majd felnőtt leszel, akkor ki vigyáz rád?” A kicsi felnézett rám, és azt mondta: „Majd én vigyázok magamra.” Hát, igen. Így gondoljuk, és el is hisszük, hogy mi tudunk magunkra vigyázni. De az élet példái nem ezt igazolják.

Vigyázni valóban kell. A felismerhető veszélyeket nem szabad lebecsülni, és ha lehet, el kell kerülni. Ez a mi felelősségünk. Jézus Krisztus azonban az élet szemmel nem látható veszélyeire is figyelmeztet. A bűnre, amelyről úgy gondoljuk: nem kell azt olyan komolyan venni, majd én vigyázok magamra. De Jézus tudja, hogy a bűn fölött nem tud az ember uralkodni, hanem a bűn uralkodik az ember felett; rabjául ejti. Aki a bűnt cselekszi, az a bűn szolgája lesz. Jézus figyelmeztet a bűn elkerülhetetlen következményeire is: a bűn megrontja az életünket, tönkreteszi emberi kapcsolatainkat, sokszor a jövőnket, az egészségünket is. És tönkreteszi az Istennel való kapcsolatunkat. Végül pedig az ítéletkor kell számot adnunk tetteinkről.

Jézus figyelmeztetésére sokan csak legyintenek: mitől lenne mindez gond? Egy balesetről beszámoló hírben olvastam: Egy autópályán több autó egymásba futott. Valaki a közeledő autók elé futott, és két kézzel integetett, hogy álljanak meg. Az egyik kocsi vezetője azonban nem vette komolyan a figyelmeztetést, és változatlan sebességgel ment tovább, még dühösen rá is dudált az integetőre. Amikor a baleset helyszínére ért, már nem tudott fékezni. A kocsi belerohant a roncsokba, és a vezetője meghalt. Mi is azt gondoljuk, hogy tudunk vigyázni, vezetjük életünk autóját, de nem látjuk az előttünk lévő veszélyt. Pedig van, aki minket is figyelmeztet: Jézus. De a figyelmeztetésre csak dühösen reagálunk.

Jézus nem ijesztgetni akar, amikor azt mondja: vigyázzatok! Nem riogatni akar a bűnnel, a halállal és az utána jövő ítélettel; éppen ellenkezőleg: meg akarja menteni az életünket. Az értelmes ember komolyan veszi a figyelmeztetést. Figyelnünk kell mindarra, amit a Szentírásban az Úr nekünk mond. Hiszen most még vigyázhatunk. Most még van lehetőségünk a megtérésre, arra, hogy letegyük bűneinket Krisztus keresztjéhez, és megfogjuk az ő ránk vigyázó, védelmező kezét.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 7–8. számában jelent meg 2020. március 1-jén.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.