A Keresztény–Zsidó Társaság (KZST) megalakulásának jubileuma mellett megemlékeztek Eötvös Károly, a tiszaeszlári perben rituális gyilkossággal megvádolt zsidó emberek védőügyvédje halálának 100. évfordulójáról is.

Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára köszöntőjében hangsúlyozta: a kereszténység és a zsidóság gyökere közös, és ezt a gyökeret ma „sokan sokfelé ráncigálják”.

Vegyük észre, hogy ez a közös kultúra veszélyben van, és ettől a veszélytől nem megijedve, de rá felkészülve rendezzük be életünket – mondta az államtitkár, majd hozzátette: ugyanakkor, mint minden nehéz helyzet, ez a mostani is lehetőséget teremt a megújulásra. Európában és Magyarországon is a hit felmutatása hozhat pozitív fordulatot. Fontos megmutatni a fiataloknak azt a gazdag építészeti, képzőművészeti, zenei és irodalmi kultúrát, amely a hitből táplálkozik, hiszen ez a kultúra előbb-utóbb elvezetheti őket a valláshoz is.

Soltész Miklós szólt arról, hogy a KZST az elmúlt 25 évben sokat tett a hagyományok megerősítéséért és a sérelmek tisztázásáért is.

Akárcsak egy családban,  a társadalomban sem az számít végül, hogy egy vita során ki kiabált hangosabban, hanem hogy „tudunk-e megbocsátani és rendezni kapcsolatainkat”, hiszen egyetlen közösségben sem lehet úgy élni, hogy tagjai folyamatosan felhánytorgatják a múltat – figyelmeztetett az államtitkár.

Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke hangsúlyozta: a történelmi egyházak 25 évvel ezelőtti és mai infrastruktúrája között „markáns különbség van”, és a zsidó–keresztény párbeszédben is hatalmas az előrelépés. E dialógus fontos eseményeinek nevezte a II. vatikáni zsinat Nostra aetate kezdetű dokumentumát, valamint az ortodox rabbik 2015 decemberében közreadott nyilatkozatát a keresztény–zsidó párbeszédről.

Sok gondunk és bajunk ellenére lehetünk tehát optimisták – fogalmazott az elnök. – Ugyanakkor a munkához a közösségektől csak akkor kérhetnek bármit, ha képesek adni is, és ez a formalizált, szigorú keretek között működő történelmi egyházaknak sokszor nehéz. Ahol viszont sikerül – akár tudást, akár közösségi élményt vagy szociális gondoskodást adni –, ott élő közösségek jönnek létre.

Heisler András szólt arról is, hogy Eötvös Károly fiatalon és a saját elhatározásból lett jogász, mert – mint ő maga írta – független akart maradni, és úgy gondolta, hogy más pályán nincs függetlenség.

Függetlenség és bátorság kellett ahhoz, hogy Eötvös Károly 1883-ban, az éppen „zeniten lévő antiszemitizmus idején és ellenében” elvállalja a tiszaeszlári perben megvádolt zsidók védelmét – mondta a Mazsihisz elnöke, hozzátéve, hogy a magyarországi zsidóság a mai napig hálás ezért neki.

Fabiny Tamás evangélikus püspök, a KZST ügyvezető elnöke felidézte: Eötvös Károly néhány évtizeddel a tiszaeszlári per után megírta a per történetét, és könyvének A nagy per, amely 1000 éve is tart, és még nincs vége címet adta. A KZST huszonöt éve fáradozik azon, hogy végre valóban múlt időben lehessen beszélni erről a nagy perről.

Szécsi József, a KZST főtitkára a társaság létrejöttéről szólva ismertette: a rendszerváltást megelőzően három éven át a keresztény–ökumenikus baráti társaságban dolgozva hozták létre a hebraisztikai-judaisztikai munkacsoportot, amelynek keretében előadásokat, vitaesteket szerveztek. A KZST-t 1991-ben hozták létre azért, hogy „zsidók és keresztények pozitív módon együtt legyenek”.

Nem a soára való reflexióként jött tehát létre a társaság – bár az mindig központi eleme volt munkájuknak –, „hanem mert jó együtt munkálkodni a világ jobbításán” – fogalmazott Szécsi József, majd hozzátette: a huszonöt év során évente 50–60 rendezvényt szerveztek: előadásokat, vitaesteket, konferenciákat, koncerteket, kiállításokat.