Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek. Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől! Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. (ApCsel 2,36-41)

Stanley Jones (1884–1973), a népszerű igehirdető, amikor a jövő egyházáról nyilatkozott, meglepő képet használt. Azt mondta, a jövő egyháza csak kétféle lehet. Egyfelől olyan, mint a hűtőszekrény, amelyik konzerválni, megőrizni, megtartani hivatott mindazt, amit elhelyeznek benne. Így megmaradhat a tegnapi, még a tegnapelőtti is, el lehet tárolni a régi értékeket és szokásokat. Mi több, egyre hidegebbre és hidegebbre tudjuk állítani, hogy véletlenül se romoljon meg az, ami benne van. Másfelől azonban az egyház nem egy hűtőgéphez, hanem a keltetőgéphez lehet hasonlatossá, amely életre ébreszt, amely melenget, amely felnyitja a szemeket és felkelti az érdeklődést. Más szóval segíti azt, hogy hitre jusson az ember és bátran tekintsen a jövő felé. Mihez hasonlít ma az egyház, kérdezi Jones, hűtőszekrényhez vagy keltetőgéphez?

Tovább a KötőSzó blogra.