– Női evangélikus lelkész, aki ráadásul szemtelenül fiatal, házas és sportol is? Hogy is van ez?

– El tudom képzelni, hogy valakinek meglepetés lehet, hogy fiatalon, ráadásul nőként lettem lelkész. Számomra azonban teljesen természetes volt gyülekezethez tartozni, mivel olyan településen nőttem fel, ahol mindenki evangélikus. Ahogy ott a legtöbb fiatal, én is egészen gyerekkoromtól kezdve jártam hittanra, és később is részt vettem az egyházi életben.

– Hogyan kerültél Pécsre?

– Gimnázium után gazdasági főiskolára jártam egy évet Budapesten, majd váltottam, és elvégeztem a teológiai képzést. Miután befejeztem a tanulmányaimat és lelkésszé szenteltek, két évre Pécsre kerültem beosztottnak egy régóta szolgáló lelkész mellé – ez a „gyakornoki” időszak az egyházi életben olyan, akár az orvosoknál a rezidensképzés. Így kerültem Pécsre a férjemmel, aki maga is lelkész.

– Ezek szerint két évet töltesz csak Pécsen?

– Idén nyáron jár le a beosztotti státuszunk, de szeretnénk meghosszabbítani és maradni Pécsen. Nagyon megszerettük a várost, a gyülekezeti élet rendkívül sokoldalú, rengeteg a lehetőség, és szeretem, hogy egyetemi lelkészként sok fiatallal dolgozhatok együtt.

– Mit csinál pontosan egy egyetemi lelkész?

– Főleg nagyobb városokban dolgoznak evangélikus egyetemi lelkészek, akik elsősorban egyetemisták lelki gondozását végzik, nekik szerveznek programokat, eseményeket. Magyarországon viszonylag nagyobb a szabadságunk, leginkább mi dönthetjük el, hogy mit vállalunk, mit szeretnénk csinálni.

– Mivel telik egy lelkész napja?

– Az időnk nagy részében hittanórákat tartunk iskolákban, mivel most már kötelező tantárgy a hit- és erkölcstan, délutánonként pedig különböző gyülekezeti alkalmakat vezetünk, például bibliaórákat, egyetemistáknak szóló beszélgetéseket. De időseket és betegeket is látogatunk, illetve óvodákban tartunk hittant. A legfőbb feladatunk a vasárnapi istentiszteletek megtartása, de a munkánk részét képezik még a temetéseken, esküvőkön és keresztelőkön való szolgálat is.

– Sok a tévhit az evangélikus lelkészekkel kapcsolatban? Mikkel találkozol leggyakrabban?

– A leggyakoribb tévhit, hogy egy nő nem lehet lelkész. Ez a római katolikus egyházi szokásból ered, mivel ott a papok férfiak, de az evangélikus és a református egyházban lehetnek nők is lelkészek. Megdöbbenést vált ki sokszor az emberekből az is, hogy férjem van, sokan gondolják, hogy nem házasodhatok, pedig az evangélikus egyház ezt szintén megengedi. A legtöbben azt sem tudják elképzelni, hogy mit csinálunk egész héten. Sokan gondolják, hogy végig csak imádkozunk és a vasárnapi istentiszteletre készülünk, ám valójában mi is rengeteget dolgozunk. Sokszor kifejezetten nehéz váltani a feladataink között: az óvodai hittanóráról egy temetésre menni, majd egyetemistákkal foglalkozni.

– Tapasztalod, hogy sok a kérdés a pécsiekben a lelkészekkel, papokkal kapcsolatban?

– Igen, hiszen mindenkit foglalkoztatnak olyan alapvető kérdések, amelyek a mindennapi életünkkel, az emberi kapcsolatainkkal, a halállal vagy épp Istennel kapcsolatosak. De sokan az egyházakkal szembeni rossz tapasztalataik vagy előítéleteik miatt ezeket a kérdéseket nem merik feltenni. Ezért elindítunk egy eseménysorozatot Pécsen, hogy legyen egy olyan fórum, ahol a pécsi fiatalok feltehetik a kérdéseiket. Budapest és Debrecen után Pécsen először lesz rendhagyó vitaest Szólj be a papnak! címmel.

– Hol és mikor lehet „beszólni a papnak”?

– Azt vesszük észre, hogy ha gyülekezeten belül szervezünk eseményeket, oda kevesebben jönnek el a fiatalok, mert attól félnek, hogy ott majd biztosan megtéríti őket valaki. Így az eseményünk a pécsi Szenes Klubban lesz, egy egyetemistáknak otthonos környezetben, méghozzá a házasság hetén, február 15-én este 7-kor.

– Mi lesz a téma?

– A házasság hete kapcsán a házasságról fogunk beszélgetni Barics Gábriel római katolikus és Zajácz Gábor görögkatolikus pappal. Megpróbáljuk a házasság körüli mítoszokat eloszlatni, illetve próbálunk minden „kínos” kérdésre válaszolni!