Illyés Gyula verse – A reformáció emlékműve előtt – Hegedűs D. Géza előadásában, Gáncs Péter és Bogárdi Szabó István püspökök köszöntői bibliai-egyháztörténeti keretet jelentettek.

Nagyon kíváncsi voltam a kiállításra, hiszen az egyes egyházak helyi, gyűjteményi kiállításait, múzeumait ismerve, gazdag élményre számítottam. Rengeteg ritkán látott kincset mutattak be, mint például a wittenbergi magyar diákok zászlaját, ritka Bibliákat és könyveket, úrvacsorai és templomi-egyházi díszes eszközöket stb. A magyarázó feliratok hiányában többet jelentett volna, ha a tömegével kiállított könyvek, úrvacsorai eszközök helyett egy-egy korszakot reprezentáló tárgy és részletes magyarázata jelent volna meg. Azt mondogatták a kiállításon, hogy a magyarázó feliratok sajnos nem készültek el a megnyitóra. Hiányoltam a régi műemlékek mellett a mai modern protestáns templomok, oltárképek, intézmények fényképeit.

Vajon mi az oka, hogy a reformáció hagyományos quadrilaterális összefoglalása, a „Solus Christus, sola Scriptura, sola gratia, sola fides” megcsonkult és a „fides”-ből „fide” lesz, nem tanulva ma már a latin nyelvet, ahol a régiek a reformáció korában megkülönböztették a „fides qua et quae creditur” formát, azaz a „fej-hitét”, a hitismereteket és a „szív hitét”, azaz a belső egzisztenciális bizalmat, amiből létrejöhet a „hitbizonyosság”, de nem a „securitas” (önbizalom), hanem a Krisztusban való „certitudo” megvallásával, hiszen nem „magabiztos”, hanem „Krisztusban-biztos” hívőkké kellene formálódnunk!

Nagyszerű dolog az európai-hazai kép a reformációról! Milyen nagyszerű lenne, ha minden protestáns gyülekezet a maga keretei között létre tudna hozni emlékhelyet a maga múltjáról!
Soli Deo gloria!

A szerző nyugalmazott evangélikus püspök.