Az utóbbi néhány évben, mióta az internet és a közösségi média az életünk szerves része lett, a tudósok felfigyeltek egy jelenségre, melynek a neve FOMO (fear of missing out), vagyis félelem a kimaradástól. Ez a szorongás azokat érinti, akik rendszeresen jelen vannak a közösségi médiában. Talán számunkra is ismerős érzés lehet, hogy miközben ismerőseink megosztásait böngésszük, az a benyomásunk támad, hogy rajtunk kívül mindenki házasodik, gyereket vár, egzotikus helyekre utazik, csak mi vagyunk egyedül, akik ezekről a klassz élményekről lemaradunk. A lemaradástól, a fontos eseményekből való kimaradástól sokan olyannyira félnek, hogy nem tudnak éjszaka aludni, mert úgy érzik, hogy ha éjjel „nincsenek jelen”, akkor valami nagyon fontos dologról maradnak le. Ezért a lemaradást úgy próbálják megakadályozni, hogy szünet nélkül elérhetőek online. A buszon, az utcán, az iskolában, a munkahelyen. Mindig ott van a kezük ügyében az okostelefon, hogy lépést tudjanak tartani a környezetükkel, az egyre növekvő információáradattal...

A probléma ezzel azonban az, hogy nem tudunk mindenhol ott lenni, ahol szeretnénk. Tehát ha online vagyunk, a telefonunkon csetelünk vagy a híreket böngésszük, akkor valójában a figyelmünk ott jár, és nem a valóságban. Ez a FOMO, a lemaradástól való félelem igazi tragédiája: 

Miközben attól félünk, hogy online lemaradunk valami fontosról, valójában elmulasztunk valami még sokkal fontosabbat: a valóságot.

Tovább a KötőSzó blogra.