„[M]icsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?” (Zsolt 8,5)

Advent a valódi lehetőségek ideje. Annak felfedezéséé, hogy nem vagyunk egyedül, hogy van, aki eljött, megtestesült értünk, és ugyanő egyszer vissza is jön majd. Advent a két világ határának a csodáját hirdeti, azt, hogy már itt, a földön elkezdődhet bennünk valami, ami teljessé majd odaát lesz. Advent idején felfedezhetjük, megélhetjük és a zsoltárossal együtt rádöbbenhetünk, hogy az a csoda, mely értünk történt, akkora, amekkorát megérteni ugyan nem fogunk, csupán elfogadni vagyunk képesek. Advent az alázat ideje is, azé az időé, amikor újra felfedezhetjük önmagunk teremtettségét. Advent nem a rohanás, hanem a megérkezés, a hazatalálás, a valódi szeretet ideje. Adventben megérthetjük, hogy valóban „megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit 2,11).

Az idei adventi időszakban az Evangélikus Hittudományi Egyetem képzésének keretében gyakorlati évüket töltő teológus-lelkész szakos hallgatók közül szólítottunk meg többeket, hogy segítsék az Evangélikus.hu olvasóit az elmélyedésben. Baranyai Bence (Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Egyházközség), Horváth-Hegyi Ádám   (Soltvadkerti Evangélikus Egyházközség),   Lukács Máté (Maglódi Evangélikus Egyházközség), Németh Kitti (Piliscsabai Evangélikus Egyházközség), Rosta Izabella (Kecskeméti Evangélikus Egyházközség), Szemerei Benjámin (Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség) és Vincze Délia (Szegedi Evangélikus Egyházközség) hatodéves hallgatók adventtel kapcsolatos szépirodalmi idézetek alapján írt gondolataikkal mutatnak rá advent valódi üzenetére.