Már a megnyitó beszédek eloszlatták a kételyt, hogy itt pusztán egy zártkörű szakmai fórumról lesz szó (egyben azt is rögtön tisztázták, hogy „nincs evangélikus informatika, de van evangélikus oktatás és evangélikus oktató”), a délelőtti kerekasztal-beszélgetés pedig nem csak az elmúlt 25 év eredményeinek áttekintését, de a kritikus önvizsgálatot is lehetővé tette.

Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke, egyben médiáért felelős püspök megnyitó beszédében arra helyezte a hangsúlyt, hogy az evangélikus egyház számára nem újdonság, hogy korának technikai eszközeivel éljen. „Ha példát keresünk, van hová visszanyúlni, hiszen Luther Márton is zseniálisan használta kora médiáját. Ki szeretett volna lépni a nyilvánosság elé, disputát, vitát szeretett volna, és ehhez használta a nyilvánosságot – nem a templom belső falára, hanem a külsőre szegezte ki a tételeit, mert nem csupán szerzetestársaival akarta megvitatni kérdéseit és téziseit” – emelte ki. Fabiny szerint Luther ma blogolna, hálózatosságot szervezne és használná a mai média lehetőségeit. „Az evangélikus egyház ehhez az örökséghez tud és szeretne csatlakozni” – mondta a püspök, aki beszédét a Tízparancsolat digitális korra alkalmazott parafrázisával zárta.

Babics Csaba a konferencia szervezői részéről mondott bevezetőt, evangélikus példákat hozott: „egyházunk történelmében mindig is fontos volt az újítás. Akkor is, amikor Luther is belépett a Gutenberg galaxisba és most is, amikor egy új korszak hajnalán vagyunk, tudnunk kell alkalmazni ezeket az új technikákat.”

A szakmai program első kerekasztal-beszélgetését Prőhle Gergely országos felügyelő moderálta, aki egy vállaltan és célzottan kritikus kérdésfelvetéssel kezdett: „Arra próbálnám meg terelni a szót, hogy mi mindent nem csináltunk meg az utóbbi 25 évben és mi mindent kellene még megcsinálnunk ahhoz, hogy valóban ünnepelhessük magunkat? Ha nemzetközi összehasonlításban a magyar oktatás és az evangélikus oktatás összképét tekintjük, akkor korántsem olyan jó a helyzet. Mi ennek az oka? Hogy lehet, hogy akár még a környezetünkben lévő államokhoz képest is háttérbe szorultunk ezen a területen?”

Arra a kérdésre, hogy hol kapott gellert a modernizációra való törekvés, vállalkozói oldalról Horváth Ádám, az Informatikai Vállalkozók Szövetségének oktatási igazgatója válaszában úgy fogalmazott: „Mára élen járókból sereghajtók lettünk.” Ennek egyrészt az az oka, hogy „a hazai informatikus képzés nem állít elő megfelelő minőségű és mennyiségű informatikust.” Másrészt úgy tűnik, hogy a kezdetektől fordítva ültünk fel a lóra. „A kilencvenes évek elején Magyarország úgy döntött, hogy minden iskolában legyen informatikaterem és oktatás, ezt a világon körül-belül elsőként léptük meg. Senki nem tudta, hogy mit kell csinálni az informatika teremben, ezért elkezdtek informatikus szakmára felkészítő ismereteket átadni, nem pedig felhasználói szintű ismereteket. Az informatikatanár lett a titkok és a kulcsok őrzője, ő lett a rendszergazda, az informatikai segéd és minden olyan típusú feladat rá hárult az iskolában – a memóriacserétől a projektor beüzemeléséig –, ami gyakorlati technikai hozzáállást igényelt, így a tanárok kezdetektől nem szorultak rá arra, hogy megtanulják, hogyan kell az informatikai eszközöket használni. Más országokban ez a folyamat úgy alakult, hogy nem volt külön informatika oktatás, de minden tanár megtanulta időközben a saját óráján használni és hasznosítani az informatikai eszközöket.”
Horváth Ádám szerint a mai hazai informatika oktatást teljesen új szerepbe kell helyezni, amely felületet és készségfejlesztést is biztosít, és „nem Word tabulátorainak állítgatásában merül ki, hanem a megismerés eszközévé teszi az informatika-oktatást.” A diditális technológiákat használva a tanuló a lineáris, tankönyvbe foglalt tananyagot maga egészítheti ki, aminek köszönhetően mélyebb ismereteket szerezhet egy adott témáról.”

Both Miklós a Digitális Jólét Program szakértőjeként vett részt a beszélgetésen. Ő azt emelte ki, hogy a legjobbjaink miatt egyáltalán nem kell szégyenkeznünk: Start Upjaink (elég csak a Prezire gondolni), informatikusaink nemzetközi összehasonlításban is az élbolyba tartoznak. A probléma a másik végén van, a mélyszegénységben élőkkel, szerényebb anyagi körülményekkel rendelkezőkkel. „Azokban az országokban, ahol a digitális pedagógia alkalmazása évek óta történik, láthatóan esélyteremtő hatása van. Ha egy magatartási problémákkal küzdő gyerek találkozik egy legorobottal vagy egy számítógéppel, egész más diákká válik. Gyakran fölcserélődnek az erősorrendek és a legkevésbé jó tanuló gyerekek lesznek egy másik területen szakértők. Emiatt csökken az iskolaelhagyók száma és számos egyéb pozitív hatás érhető el” – mondta a szakértő, később pedig kifejtette: „Olyan iparra és munkavállalókra van szükség, akik képesek használni a korszerű technológiákat. Hogyha nem áll rendelkezésre elegendő szakképzett ember, akkor rendkívül drága lesz a hozzáértő munkaerő, ezért elmennek a cégek. Kormányfők Európa-szerte – köztük Angela Merker és Orbán Viktor is – úgy fogalmaznak: nem az a kérdés, hogy a digitalizáció miatt fognak-e megszűnni munkahelyek, hanem hogy milyen új munkahelyeket tudunk létrehozni a digitalizációnak köszönhetően. Ha ennek megfelelően járunk el, az jó, ha nem, az nagyon komoly leszakadást fog okozni a magyar társadalomnak és gazdaságnak.”

Prőhle Gergely a teológia és informatika kapcsolódási pontjairól Fabiny Tamást kérdezte.

„Hogyha egy Bibliát forgatunk, annak megvan a maga varázsa, de ha egy digitális Bibliában mélyedünk el, akkor máris kinyílik a világ: sokkal többet tudunk nyerni és megtenni több sík találkozásával. Fordítások vethetők össze, kommentárok, magyarázatok nyithatók meg, saját jegyzeteket írhatunk egy-egy szóhoz vagy igeszakaszhoz. Az egyház abszolút nem zárkózhat el a technológiai lehetőségek elöl” – mondta a püspök.

Természetesen semmilyen eszköz használata nem megy magabiztos felhasználói tudás nélkül, de ma már a programozási készségek elsajátítása is az alapismeretek közé kellene, hogy tartozzon – vetette fel Prőhle Gergely.

„Mindenkinek kell sajátítania a technológiák bátor, önálló működtetéséhez szükséges tudást és bátorságot. Persze valakinek meg is kell mutatni, hogy milyen lehetőségek vannak. A digitális hozzáértést és készséget általános és középiskolában kell elkezdeni fejleszteni” – mondta Iván Kristóf, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai karának dékánja.

A kerekasztal beszélgetés utáni hozzászólásokból az derült ki, hogy a jelenlévő tanárokat, iskolaigazgatókat az ehhez kapcsolódó kérdések foglalkoztatják leginkább: hogyan követi a tanárképzés a felismert, ám egyre növekvő lemaradást? Hogyan teremtődnek meg a technológiai újítás továbbadásának humán és anyagi erőforrásbeli feltételei? Hogyan csökkenthető a szakadék a diákok és a tanárok felhasználói szokásai között? Hogyan tudna egy ötven év átlagéletkorú tanári kar példát mutatni, segítséget nyújtani a technikai eszközök biztonságos, valóban tanulást segítő, fejlesztő használatát illetően? Hogyan tanítsák meg a tanulóknak és ők maguk hogyan tehetnek különbséget az információs dzsungelben a hiteles információk és az álhírek között?

„Kérdés, hogy ez a téma – okosan tájékozódni az információs dzsungelben – hogyan és hová kerülhet az oktatási rendszerben?” – vetette fel Both Miklós az utóbbi kérdésre válaszolva. „Talán rendkívüli osztályfőnöki órákon lenne ennek helye, de ezekre a jelenségekre a családnak, egyháznak, oktatási intézményeknek együtt kell fokozottan ügyelnie. Nem lehet ebben a kérdésben csak az iskolára rámutatni – ahogyan a gyerekek nem az iskolában kezdenek el megtanulni közlekedni, úgy az intformációs tájékozódás alap-képességét is otthonról hozzák.”

Horváth Ádám szerint ugyanakkor, ha mindez csak az osztályfőnöki óra keretében jelenik meg, nem válik készséggé. Ez csak úgy lenne lehetséges, hogyha minden órán próbálnánk alkalmazni, hogyan kell tájékozódni, hogy képes legyen választani az egy eszközön keresztül hozzá beérkező információkat.” Vagy – erre még korábban tért ki Horváth Ádám – tudja azt, hogy a Facebook is egy algoritmus, ismerje annak működését, mert enélkül védtelen lesz vele szemben.

Iván Kristóf pedig azt emelte ki, hogy információkban és technológiában jól eligazodni képes emberekre van szükség. „Kérdés, hogy a tanárok birtokában vannak-e ennek a tudásnak? Hogy ezen a területen is felzárkózzunk, oktatás-módszertani váltást igényelne, hogy mindezeket a tanár is dinamikusan tudja. Ezt a készség-elsajátítást a dékán szerint az egyetemi tanár oktatásban kell majd bevezetni, hogy minden tanár képes legyen tovább adni ezeket közép- és általános iskolai szinten. Ez a feladat még előttünk áll.”