– Mit jelent önnek ebben a nagy múltú intézményben tanítani?
– A családom evangélikus, a kisebbik gyermekem a gimnázium tanulója, a nagyobbik fiam tavaly érettségizett. Így én szülőként is, és tanárként is kötődöm ide. A tanítás szolgálat számomra. Arra törekszem, hogy mindenképpen hiteles legyek a munkámban.
– Miben különbözik a Fasor más iskoláktól?
– Osztályfőnökként átélhetem, hogy az iskola jó hírének és színvonalának köszönhetően a kereszténységhez nem szorosan kötődő szülők is íratják be ide a gyermeküket, mivel a család számára az oktatás minőségén túl a biztonságos és építő környezet is fontos. Egy ilyen diákom esetében fordult elő, hogy a szülő elmondta, bár a család nem templomba járó, gyermekük a hétfő reggeli áhítatok és az iskola szellemiségének hatására mégis azt kérte tőlük, hogy járjanak istentiszteletekre. Ez mutatja, hogy nemcsak tudásban, hanem lelkiekben is tudunk pluszt adni a diákok számára.
– Ez a történet kiváló példája a gimnázium missziói küldetésének. Miben nyilvánul meg a hétköznapokban, hogy evangélikus az intézmény?
– Jóval nyitottabbak és elfogadóbbak vagyunk. Itt a tanároknak nemcsak az fontos, hogy színvonalasan oktassanak, hanem a diákok kérdései és lelki egészsége. Ez pedig az egész intézmény hangulatát meghatározza.
– Régebben csak angolt tanított, azonban mostani osztályának a történelmet is ön oktatja.
– Szerettem volna az osztályomat a történelemórákon is látni és megismerni, ezért kérésemre megkaptam a honés népismeret és a társadalomismeret tantárgyakat. Ennek részeként a Fasor történetéről is beszélhettem. Öröm volt megtapasztalni, hogy az iskolatörténet nagyon érdekelte a gyermekeket. Mivel büszkék vagyunk a hagyományainkra, és ápoljuk azokat, ezért az intézmény újraindulásának harmincadik évfordulóján fasortörténeti vetélkedőt is szerveztünk a diákoknak.
– Mi az, ami az iskola történetéből a diákok számára különösen is vonzó?
– Elsősorban a híres nagyok, a későbbi Nobel-díjas tudósok, akik abba az iskolába jártak, ahol most ők tanulnak. Számukra ők példák, akikre büszkék.
– Mit tart most a tanári szolgálat legnagyobb kihívásának?
– Lekötni a gyermekek figyelmét. A rohanó világban egymás után érik őket a legkülönfélébb impulzusok, ezért előfordul, hogy a stand-up comedyhez hasonlóan „pörgetni” kell az órákat. Arra törekszem, hogy ne legyen üresjárat, hanem minden óra végig pezsgő legyen.
– Mit jelent önnek a tanári hivatás?
– Korábban több helyen is dolgoztam, angolt tanítottam céges nyelviskolában, sőt saját házi kis nyelvstúdióm is volt. Bevallom, ezek a munkahelyek az anyagiak vonatkozásában meglehetősen kedvezőbbek voltak, mint az állami vagy az egyházi pedagógusi bérezés. Ezek azonban nem jelentették számomra azt a pluszt, amit a Fasorban átélhetek. Itt a tanítás soha nem unalmas, folyamatos pezsgésben, inspiráló környezetben lehetek, állandó kihívások közepette.
– Miként élték meg a gyermekei, hogy fasori diákok?
– Büszkék arra, hogy idejárhatnak. A nagyobbik fiam nyolc évig volt fasori diák, és természetes, hogy volt, amikor hosszúnak élte meg az ittlétet. Most már látja, hogy ez az iskola rendkívül sokat adott számára. Az evangélikus egyház cserekapcsolata révén kijuthatott egy evangélikus konferenciára Amerikába, focizott a Fasor csapatában, két nyelvvizsgával távozott az intézményből, és egyből felvették állami finanszírozású képzésre az általa megjelölt első helyre. A kisebbik fiam a bátyjához hasonlóan természettudományos osztályba jár, most kezdi a kilencedik osztályt, számára is inspiráló a fasori közösség.
A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 35–36. számában jelent meg 2020. szeptember 13-án.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.