– Végzettsége szerint pszichiáter. Miért ezt a szakterületet választotta?

– Mindig jó tanuló voltam, jól haladtam a pécsi orvosi egyetemen is. Ötödéves voltam, de még mindig nem tudtam, mi lesz belőlem. Hatodévesként, pszichiátriai gyakorlaton kerültem a női elmeosztályra. Amikor beléptem, már tudtam: itt szeretnék dolgozni. Benne volt a választásomban az is, hogy orvosnak lenni elég nehéz. Ráadásul, úgy vélem, hogy az orvosok közösségében a pszichiáterek számítanak kissé deviánsnak. De szeretem a kihívásokat. A másik ok, amiért ezt a pályát választottam, hogy a szenvedélybetegek rendkívül nagy számban vannak jelen hazánkban. Szerintem ma Magyarország legnagyobb problémái a szenvedélybetegségek és a függőségek.

– Ezért lett végül addiktológus? Mit érdemes tudni erről a szakterületről?

– Mohácson kezdtem el orvosként dolgozni. Tetszett a munka, nagyon megszerettem a pszichiátriát, és annak minden részét. De azt tapasztaltam, hogy az úgynevezett vegyes osztályon mindenféle pszichiátriai bajt egyben kezelnek. Általában együttérzés, megértés és támogatás övezte a pszichiátriai betegeket, de az alkoholisták afféle számkivetettek voltak. Elsőbbséget élvezett az öngyilkos, a skizofrén, a neurotikus, az idős, zavart ember ellátása, az alkoholistákkal nem igazán törődtek, ők a sor legvégén kullogtak. Akkor az alkoholbeteg látszott a legnehezebb esetnek. Problémának láttam, hogy igazából nem történik velük semmi.
Az addiktológia egyébként a pszichiátriától önállósult és ugyanúgy szakképesítés az orvosláson belül, mint például a belgyógyász, a szülész vagy a pszichiáter, csak fiatal szakterület. Jó néhány évvel ezelőtt elkezdtük differenciálni a kórházi osztályokat akut és rehabilitációs ellátás szerint. Előbbiek a betegségeket meg is gyógyítják. Az orvostudomány szerint gyógyíthatatlan betegségekkel – cukorbetegség, szívbetegség, ízületi bajok, magas vérnyomás vagy a skizofrénia – a rehabilitáció foglalkozik. A szenvedélybetegségek, a függőségek is gyógyíthatatlan betegségek. A mi kórházi osztályunk neve is addiktológiai rehabilitáció, ami tulajdonképpen azt jelenti: megtanulni együtt élni a betegséggel.

A továbbiak a KötőSzó blogon olvashatóak.