– A híradásokból is tudhatjuk, hogy repülőgéppel érkezett Budapestre. Hol vannak a rénszarvasok?!

– Otthon. Megengedtem nekik, hogy amíg Magyarországon vagyok, pihenjenek, mert amikor hazamegyek, nagy munka vár majd rájuk. Nálunk, Lappföldön már negyvencentis hó van, de előtte még bőven tudtak legelni a kedvenc eledeleikből: a varázszuzmóból, áfonyából és különféle erdei gyümölcsökből. Remélem, kipihenten, jóllakottan várnak otthon.

– Beszélgetésünk előtt a Baptista Szeretetszolgálat által a Deák téri evangélikus templom előtt felállított faházban (képünkön) találkozhattak önnel a gyerekek. Ebben az úgynevezett cipősdobozvárban november végétől december18-ig bárki leadhat egy cipősdoboznyi karácsonyi ajándékot hátrányos helyzetben lévő gyermekek számra. A titokban ajándékokat osztó Szent Miklós utódjaként ön mit gondol erről az akcióról?

– Csodálatos kezdeményezésnek tartom. Ha a karácsony a szívünkben lakik, akkor az ünnepvárás összefonódik a jótékonykodással is. Nagyon fontos, hogy a szeretet mellett a békesség is a szívünkbe költözzön. Többen kérdezik, hogy a mai világban hogyan lehet békességet találni. Mindenkinek kell hogy legyen rá valamilyen eszköze. A legjobb talán, ha példát veszünk a gyermekekről. A mai délelőttöt egy gyermekotthonban töltöttem, ahol árva csecsemőkkel és babákkal is találkoztam. Ott egy kilenc hónapos baba teljes nyugalommal és boldogsággal ült az ölemben hosszú perceken át. Ez az önfeledt, gyermeki öröm és békesség volt számomra a mai nap legnagyobb ajándéka. Ez pedig nem korfüggő. Jól ismerjük a tanítást: gyermekké kell válnunk, hogy bejuthassunk Isten országába.

– A finn gyerekeket is december 6-án látogatja meg a Mikulás?

– Nem, ők szenteste kapják meg tőlem az ajándékokat. Miklós-nap, azaz december 6. azonban nálunk is nagy ünnep, mert ezen a napon ünnepeljük a finn függetlenség napját.

– Mikulás bácsi! Mint látja, két kisfiú is itt van velem, akik szintén szívesen kérdeznének. Először hadd tegye fel kérdését a hatéves Veres Peti: Hogy tud olyan sok helyre elmenni egy este alatt?

– Jó kérdés. Hadd áruljak el neked egy titkot! Otthon, a lappföldi Rovaniemi városában van egy időgépem. Észrevetted, hogy december 6-án mintha lassabban telne az idő? Ez bizony varázslat – a manóim lelassítják ilyenkor az időt. Amíg te úgy érzed, lassabban múlnak a percek, én az idő alatt tudok gyorsabban dolgozni. Sok országban karácsony estéjén viszem el a gyerekek ajándékát. Ilyenkor pedig kihasználom azt, hogy időzónákban élünk.

– Most Veres Andris tízéves kisfiú kérdése következik: Honnan van a Mikulás bácsinak ennyi szaloncukra és édessége?

– Van egy nagyon-nagyon nagy műhelyünk, ahol az édességeket készítjük. Emellett Magyarországon is vannak segítőim. De ne feledd: nem szabad túl sok csokit enni, mert az nem jó a fogaknak! Nagyon fontos, hogy sok zöldséget és gyümölcsöt fogyassz! Természetesen december 6. kivételes nap, akkor akár sok édességet is ehetsz.

– A finn Mikulást egy piros ruhába öltözött tonttu, azaz manótolmács segíti Solymár Eszter személyében. Milyen érzés Joulupukkit kísérni?

– Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy Joulupukki tolmácsa lehetek. Csodálatos megtapasztalni, hogy mennyi örömöt, szeretetet, őszinteséget kapunk a gyerekektől a kilencnapos körúton. Picik és nagyok szívébe egyaránt adventi ragyogás és karácsonyi béke költözik Joulupukki jelenléte és önmagunk „gyermekké válása” által.

– Tudom, hogy a Mikulás semmilyen szempontból sem különbözteti meg a gyerekeket. Azaz minden nemzetiségű, bőrszínű és vallású gyermek egyformán kedves neki. Az Evangélikus Élet hasábjain azonban nem hagyhatom szó nélkül, hogy az ön édesapja, a két évvel ezelőtt elhunyt Solymár Péter evangélikus lelkész számára a finn–magyar testvérgyülekezeti kapcsolat élete végéig meghatározó volt. Ön is otthonról hozza a finnek szeretetét. Az, hogy idén ön lehet az evangélikus Finnországból érkezett Joulupukki tolmácsa, különösen is megdobogtatja evangélikus szívét?

– Nem tagadom, hogy igen. Finnnyelv-tudásomat evangélikus gyökereimnek köszönhetem. A csömöri evangélikus gyülekezetben nőttem fel. Gyermekkoromban jártam először testvérgyülekezetünk városában, Loviisában és a nyári finn Herättäjäjuhlaton, amely a finn evangélikusság nagy ünnepe.

– Végezetül hadd kérdezzem meg a Mikulástól: mit üzen az Evangélikus Élet hasábjain a magyar gyermekeknek?

– Ugyanazt, mint minden más gyermeknek a világon: legyünk jók! Tudom, hogy nehéz megfogalmazni, hogy mit jelent a jóság, de nem lehetetlen. Fontos, hogy tudjunk figyelni a társunkra, hallgassuk meg és segítsük őt. Tudjuk elfogadni azt, hogy mindannyian mások vagyunk. Ez csak úgy sikerülhet, ha a szívünkben törekszünk a jóságra. Azt szoktam mondani: ha a szívünk mosolyog, akkor megjelenik az igazi mosoly is az arcunkon.