A külmisszió lehetőségeiről és a hazai gyülekezetek missziói hozzáállásáról tartottak konferenciát a MEÖT-székházban március 8-án, amelynek célja az immáron több mint százhatvan éve működő Interserve nemzetközi hálózat bemutatása volt. Bár nagyon kevesen – közel húszan – vettek részt a tanácskozáson, a résztvevők összetétele színes volt. Képviseltette magát a református és baptista külmisszió, az Evangélikus Külmissziói Egyesület, valamint a Wycliffe Bibliafordítók szervezete is. A tanácskozás igei alapjául szolgáló elcsendesedést Dagmar Baron, az Interserve eurázsiai igazgatója tartotta.

A missziói szervezet és az egyház együttműködésének új paradigmája címmel tartott előadást dr. Paul Bendor-Samuel, az Interserve nemzetközi igazgatója. Bendor előadásában arra a kérdésre, hogy ki a felelős a misszióért, kifejtette: „Kétszáz éve az európai egyházak úgy gondolták, hogy időpocsékolás missziós céllal a hinduk, muszlimok közé menni. A modern missziói gondolkodás mást hozott. Ma azt mondjuk és hirdetjük, hogy a misszió olyan keresztény feladat, melyért a gyülekezet, a lelkész, a missziós és minden hívő egyaránt felelős.”

A mai missziói hozzáállással kapcsolatban a szervezet nemzetközi igazgatója elmondta: „Ma olyan misszionáriusokra van szükség, akik a szolgáló hozzáállást képesek alázattal képviselni. Olyan embereket várunk, akik a sok esetben kiszolgáltatott vagy üldözött keresztény gyülekezetekkel képesek nemcsak azonosulni, hanem azokat erősíteni is.”

Dr. Paul Bendor-Samuel szerint ebben a munkában a helyi, küldő gyülekezeteknek is részt kell vállalniuk, hiszen az ő feladatuk, hogy a megfelelő embereket mozgásba hozzák és kiküldjék.

„Bár a misszionáriusnak nagyon sok mindenhez szükséges értenie, különböző, sokszor váratlan és ismeretlen helyzetekben kell magát feltalálnia, a legfontosabb képessége mégis a barátkozás kell hogy legyen” – fogalmazott a nemzetközi igazgató. Bendor meglátása szerint „a keresztény missziót egyedül nem tudjuk betölteni. Bár ma a világban több száz missziós szervezet működik, és az egyes felekezetek külön stratégiákat dolgoznak ki a külmisszióra, mégis rá kell jönnünk, hogy ezek csak együtt építhetik Isten országát.”

A konferencia további előadásaiban a jelenlévők a hazai Interserve működését és az ahhoz szükséges támogató gyülekezeti hozzáállást ismerhették meg dr. Molnár Sándor református lelkipásztor és Jó András, az Interserve eurázsiai igazgatóhelyettesének előadásán keresztül. Molnár Sándor szerint a missziói habitushoz a „bizonyságtétel szándéka és a lélekmentés szenvedélye szükséges”. A református lelkipásztor előadásában utalt az Apostolok cselekedeteinek második fejezetére mint missziói alappillérre. Ennek értelmében négy prioritást emelt ki: biblikus alap, közösség, diakónia és kifelé történő missziói nyitottság. Molnár Sándor meglátása szerint „az egyháztörténet számos példát ad arra, hogy nemcsak a külmissziót építi az ébredés, hanem a külmisszió is eredményezhet olyan ébredést, mely a küldő gyülekezetet is erősíti”.

Jó András missziói tevékenységének köszönhetően a külmisszió gyakorlati oldaláról is be tudott számolni. Meglátása szerint a külmissziónál fontos figyelembe venni, hogy oda, ahova megyünk, milyen szálak kötnek bennünket. „A leghangsúlyosabb a rokon népeknél végzett misszió, hiszen ez lehetőséget nyújt arra, hogy olyan közös gyökereket találjunk, amelyek segítségével könnyebben megértjük egymást. Ezáltal nem leszünk idegenek azok számára, akikhez Isten igéjét visszük” – fogalmazott Jó András.

A konferencia a jelen lévő szervezetek tapasztalatainak megosztásával és közös tanácskozással zárult.