Isten egyszülött fiát adta: Jézus Krisztust. Hogy jobb-e adni, mint kapni, azt most még nem válaszolnám meg. Inkább megköszönöm azt, hogy ti, akik ma este ajándékokat adtatok egymásnak otthonaitokban, a karácsonyfa mellett, most adtatok, szenteltetek egy órát az Istennek, és eljöttetek először, vagy már hagyományosan az evangélikus templomba. Mit is adhatnék ezek után én, aki csak tolmácsolni próbálom az Isten szeretetét. Az elmúlt évtizedben többször vetítettem csillagot, amely Betlehem sötét egén ragyogott. De a csillagokkal – melyeket mi emberek vetítünk vagy rajzolunk, egyre több baj van szerte Európában és a világon. Elég csak a mai legnagyobb kasszasikerre gondolni, a Csillagok háborújára. Beszédes, hogy a többrészes film három főszereplője az Erő, a Sötét Nagyúr és a Halálcsillag.

Éppen ezért úgy döntöttem, hogy csillag helyett ismét egy hegyet hozok. Aki egy kicsit is ismer engem, az tudja, mennyire szeretem ezeket a természeti csodákat. Építettem is ide a templom homlokzatára egy műhegyet. Ám a most látható hegy nem a mászás és a havas lesiklás örömére emlékeztet, hanem arra, hogy miként is lehet adni. Ez a hegy a messzi északon található, még a Mikulás házánál is távolabb, a norvég–finn határon. Ez a csúcs a Halti-hegy 1324 méter magas csúcsa. Jelenleg Norvégiához tartozik, de még 100 méterre sincs a határtól. Az idén egy norvég geodéta ötletét nagy lelkesen fogadták, és a norvég kormány úgy döntött, hogy a szóban forgó hegyet odaadják 2017-re a szintén evangélikus vallású finn szomszédjuknak. Ekkor ünnepli ugyanis Finnország az Oroszországtól való elszakadás századik évfordulóját, de gondolhatunk a reformáció ötszázadik évfordulójára is. Finnországnak ugyanis nincsenek magas hegyei. Ezzel a csúccsal 40 méterrel magasabbra kerülne országuk teteje, de ez a csúcs nem sokat jelent a norvégoknál, hiszen még a legmagasabb kétszázban sincs benne. Miért ne adnák oda, hiszen ez esetben jobb adni, mint mindenáron mennyiséget birtokolni? Mindketten jól járnak …

Egy csúcs. Egy hegycsúcs. Ha ezekre gondolunk, sokunk számára egy olyan csúcs jelenik meg, amelynek tetején egy kereszt áll. Itt Európában ez a megszokott. A Halti-hegy csúcsára is biztosan kereszt kerül majd, s ez a kereszt is azt juttatja eszünkbe, hogy bizony, ezt valaki adta. Ma, karácsony ünnepén, ezért adunk ajándékot. Mert mi is kaptunk. A hegyeket csúcsokkal, a teremtett szép világot, felebarátokat és társakat. Legfőképpen pedig Isten szeretetét Jézus Krisztusban. Mert Isten úgy szerette a világot, téged és engem, hogy egyszülött Fiát adta. Most már tudom, hogy miért állnak hegyeink csúcsán keresztek. Erre emlékeztetnek bennünket, hogy tisztelettel, alázattal és köszönettel tekintsünk a csúcsokra. Mert adni jó, elvenni pedig bűn. Nem véletlenül írja Wass Albert: „Ne urak, ne alamizsnát adjatok. Adjátok vissza a hegyeimet!”

Azt, hogy adni mennyire szép, én sosem élhettem át igazán, csak megérezhettem ennek csodáját. Először elsőszülött fiam, Bálint Ákos világrajöttekor. Életet adni csodálatos! Az édesanyák tudhatják ezt igazán. Ez adatott nekik vígaszul a férfiak elviselhetetlen cselekedeteiért. Éppen ezért kell mérhetetlenül nagyra becsülni azt, ha valaki képes erre. Arra, hogy adjon. Adjon szíve mélyéből, szeretete jeléül. Ilyen az édesanyák önzetlen és áldozatkész szolgálata, ahogy gyermekeiket, gyermekeinket nevelik. Talán éppen ezért alakult ki szerte a világban Mária tisztelete. Mária, Jézus édesanyja is életet adott valakinek, életet adott a mi világunk számára. Életet adott, hogy legyen esélyünk nekünk is az élethez. Ezt az ajándékot, ezt a csúcsot, és ezt a keresztet fogadjuk mi is nagy szeretettel, végtelen elkötelezettséggel, mert úgy szerette Istena világot, hogy …

IDÉZETEK:

   „Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én hegyeimet!” /Wass Alber/

„Mint ahogy az ember nem veszi különösebben észre azt, hogy tiszta, napsütötte levegőt szív be a tüdejébe. Csak amikor koromba és porba kerül, csak akkor emlékszik vissza arra, hogy valamikor más volt a levegő. Éppen így nem érzi az ember a szabadságot sem, amikor benne él.” /Wass Albert/

„Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a hegyeimet! Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdéseitek, sem nagyszabású elgondolásaitok, melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Nem érdekelnek az embermilliók sem. Egy érdekel csupán: adjátok vissza a hegyeimet!” /Wass Albert/

„Mi gyermekek közben megjártuk sorra az iskolát, amelyik lent volt a faluban, órányira tőlünk, és egy szelídarcú kisasszony uralkodott benne, aki nem értette a mi nyelvünket, s akinek a beszédét meg mi nem értettük. Mikor első ízben kérdeztem meg apámat, hogy mit jelentsen ez, azt felelte: »Ez fiam a háború, amit elveszítettünk, s ezért Erdélyt Romániának adták.« Különösen az a szó zavart meg, hogy »adták«. Úgy tudtam, hogy adni csak egy bicskát lehet, vagy egy cifra dobozt, vagy egy madárfiókát. Hogy országot is adni lehet, erdőkkel, hegyekkel, patakokkal és emberekkel együtt, ezt sehogyan sem tudtam elképzelni. Annyit mindenesetre hamar megtanultam, hogy ez a titokzatos kifejezés azt jelenti: valamiképpen gyöngébbek voltunk, mint a románok, és azért a háború óta ők uralkodnak rajtunk.” /Wass Albert/

„Ne urak, ne alamizsnát adjatok. Adjátok vissza a hegyeimet!” /Wass Albert/