2020. augusztus 20-án emléktáblát avattak tiszteletére szülőhelyén. A maglódi Helytörténeti Gyűjtemény falán elhelyezett táblát Maglód Város Önkormányzata és a Maglódi Evangélikus Egyházközség állította. Az ünnepség kezdetén Veres Violetta történelem szakos tanár köszöntötte az egybegyűlteket és vezette le a megemlékezést. Ünnepi beszédet Varga Zoltán maglódi helytörténeti kutató mondott:

„Hálát adok Istennek, amiért valószínűleg az első maglódi küldöttséggel Szeberényi Lajos pozsonyi sírjánál tiszteleghettem nemrég, születésének 200., halálának 145. évfordulója alkalmából.

A legkönnyebb az volna, ha az ott sajnálatosan szűk körben elhangzott beszédet ismételném meg, de maga Szeberényi int az általa megálmodott-szerkesztett Néptanítók Könyve bevezető értekezésében: „Hagyjuk a multat, s annak botlásain okulva, iparkodjunk szebb jövőt előidézni.”

Annyiban mégsem fogadom meg intelmét, hogy ha az ő múltját is „hagynánk”, most nem állhatnánk itt reá emlékezve. Márpedig Szeberényi Lajos gyökerei és szárnyai olyannyira jellegzetesen, szimbolikusan maglódi gyökerek és szárnyak, tevékenysége és pályafutása oly szerteágazóan gazdag, életútja annyira fordulatos, hogy mindez szét is feszíti egy rövid megemlékezés kereteit. Sőt: Szeberényi Lajos gyökerei és szárnyai, tevékenysége és pályafutása, életútja valójában könyvért kiált és ténylegesen szoborra méltó. Legfőképp Maglódon.

Mi most, 200 esztendővel később élő maglódiak, még csak emléktáblája előtt hajtunk fejet. Amikor azonban majd valóban tudatosul bennünk, hogy egy méltán neves teológus, lelkész, egyházi és pedagógiai és retorikai szakíró, újságíró, költő, műfordító, irodalmár, forradalmár, ügyvéd párját ritkítóan színes és termékeny élete szökkent szárba néhány száz méterre innen az evangélikus parókián, hol atyja, a Maglódon nyugvó Szeberényi András szolgált lelkészként, akkor tudni fogjuk, mi a kötelességünk.

Érdemes igazán átéreznünk, hogy Szeberényi Lajos személye és életműve olyan kultúrhistóriai, egyházi és pedagógiai kincs, amely egyedülálló módon beragyoghatja e kis települést. Szeberényi Lajos személye és életműve olyan páratlan politikai lehetőség is egyben, amely ma, a sokfelől idesereglett és talán magát itt még gyökértelennek is érző kisvárosiaknak, ám az „őshonosoknak” pedig még inkább segíthet megélni maglódiságunkat. Megmutatja ugyanis, hogyan lehet szegény családból is országosan elismert tekintéllyé válni, hogy igenis lehet szegény családból is országosan elismert tekintéllyé válni. Megmutatja, hogy lehet falusi létünkre világvárosban megállni a helyünket. Megmutatja, hogyan érdemes egy-egy hivatásért – bármely hivatásért! – tenni. Megmutatja, hogyan érdemes eszméinkért élni. Megmutatja, mit jelent valamely nemzetiséghez tartozni és hazafinak lenni. Megmutatja, azt is, hogy mindennek az alapja a hit, a család.

Azért is érdemes hangsúlyozni mindezt, hiszen édesapja, Szeberényi András, az a maglódi evangélikus pap, aki még halála napján is prédikált a szintén néhány száz méterre lévő templomunkban, épp 235 éve született. Öccse pedig, a szintén maglódi születésű Szeberényi Andor, aki talán csak néhány paraszthajszállal tett le kevesebbet a nemzet, sőt két nemzet asztalára, ám más hangsúlyok szerint élt, épp 125 éve hunyta le örökre a szemét. Ugyanazok a maglódi evangélikus, tót–magyar és forradalmi tradíciók kötik őket össze egymással, és velünk, mai maglódiakkal. A trianoni békediktátum 100. évfordulóján különös hangsúlyt kap mindez a tény, mindez a körülmény. Három maglódi, akik mind Magyarországon haltak meg, és ugyanott, ahol addig, de ma Magyarországon, Szlovákiában és Romániában nyugosznak.

Szeberényi Lajos 200 évvel ezelőtt, 1820. augusztus 15-én született Nagyboldogasszony napján, amely napot még I. István király tett meg egyúttal a Magyar Királyság törvénynapjává. Attól kezdve mindig ekkor hívta össze a Királyi Tanácsot törvényeket alkotni és beiktatni. I. László, akinek István szentté avatását köszönhetjük, az állam alapításának szimbolikus napját áttolta augusztus 20-ára. Így érkezünk el e mai, sokszoros ünnepnaphoz.

Szeberényi Lajos Forradalmi szikrák című költeménye így kezdődik: „Félre a sopánkodással, Tettre vár a népszabadság, /Szabadságért tenni;/ Gyásznapok emlékivel kell!” Ezzel a lendülettel és akarással köszöntöm a Szeberényi Lajos születésének 200., halálának 145. évfordulója alkalmából, Trianonnak 100. évében, de az államalapításnak 937. ünnepe alkalmából a Maglódért tenni akaró maglódiakat, abban a szilárd hitben, hogy szobrának felállítására, életútja megírására nem kell sokat várni.”

Németh Mihály evangélikus lelkész emléktábla avató szolgálatát követően Barotai Endre plébános és Bálint Klára református lelkipásztor igei áldása hangzott el. Az emléktáblát Tabányi Pál polgármester és Kérges László egyházközségi felügyelő leplezték le. A jelenlévők Bak Ernő trombita vezetésével énekelték a magyar és az evangélikus himnuszt.

Az ünnepségen köszönetet mondtak Megyes József maglódi műköves vállalkozónak azért, hogy adományként készítette el az emléktáblát.

A maglódi könyvtárban Homok Zoltán intézményvezető által létrehozott időszaki tárlat mutatja be Szeberényi Lajos életútját. Októberben pedig Szeberényi Lajos emlékülést készül tartani „szülővárosa”.

Maglódon a róla elnevezett Szeberényi Lajos Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény őrzi emlékét.