Aztán megtörtént a csoda. Ha a Kánaán még nem érkezett is el, újra imádság, ének és egészséges gyermekzsivaj töltötte be az épületet, amelyet a száműzetés idején egy állami intézmény bitorolt. Egyházunk illetékesei és a Gyapay Gábor igazgató úr vezetésével felállt tantestület méltó módon újra berendezte az épületet. Ennek keretében természetesen eltávolítottak egy kommunista csillaggal dekorált márványtáblát. Az arról tanúskodott, hogy a Tanácsköztársaság idején az épületben állomásozott a Vörös Őrség főparancsnoksága.

Tény és való, hogy abban a gyászos százharminchárom napban a Fasort rapid módon államosították: az igazgatót felmentették, és helyére egy jó elvtársat ültettek, aki arra biztatta a tanulókat, hogy adott esetben jelentsék fel a tanáraikat. Nem volt kérdés, hogy a vallásoktatást megszüntetik, hiszen a kommün alatt egy úgynevezett Vallásügyi Likvidáló Bizottság működött. 1919. április végétől már ilyen torz módon sem folyt a tanítás, a fasori gimnázium épületét ugyanis laktanyának rendezte be a Vörös Hadsereg. A padokat a padlásra hordták, a felszereléseket a szertárakban zsúfolták össze. A Vörös Őrség főparancsnoka az akkor huszonhét éves Rákosi Mátyás volt. Vajon emlékezett-e ő erre az epizódra 1952-ben, amikor az ország teljhatalmú uraként hírét vette, hogy az akkori egyházvezetés „önként” (hangsúlyosan idézőjelben!) felajánlotta az államosítás után hírmondóként még egyházi intézményként megmaradt fasori és Deák téri gimnáziumot?

Az éppen száz évvel ezelőtti dicstelen százharminchárom nap során az ország és az egyház némi ízelítőt kapott abból, hogy milyen is lesz majd a későbbi, lényegesen hosszabb életű proletárdiktatúra. Jellemző és a fasori szellemhez méltatlan epizód, hogy 1919 tavaszán a gimnázium több cserkészvezetője úttörőszervezetté alakította át a csapatát, amiért a kommün leverése után aztán eltávolították őket az iskolából.

Az államosítást követően az épület akkori gazdája állított tehát emléket a Tanácsköztársaságnak és a Vörös Őrségnek azzal a bizonyos kommunista csillagos táblával. Nem csoda, hogy ez 1989-ben lekerült az aula faláról.

Amit ezután láttunk, az viszont csoda. Amikor az építőmunkások elmozdították a fekete mészkő táblát, annak hátsó oldalán két bibliai igét fedeztek fel: „Az Urnak félelme feje a bölcsességnek. Példabeszédek 1.7.”; illetve: „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká teszen titeket. János evangélioma 8.32.” Mindez arról tanúskodik, hogy annak idején az új tulajdonosok nem vették a fáradságot új kőtábla beszerzésére, hanem nemes egyszerűséggel felhasználták azt, amelyikbe évtizedekkel korábban a gimnázium szellemiségének e két meghatározó mondatát vésték. Ennek köszönhetően, ugyan rejtetten és befalazva, de a két mondat túlélte a diktatúrát.

Az éppen harminc évvel ezelőtti újrainduláskor ismét elhelyeztük a Fasor aulájában ezt a márványtáblát, természetesen immár a bibliai idézetekkel kifelé. Az épületbe érkezőt ez a két ige szólítja meg: „Az Urnak félelme feje a bölcsességnek…” – az új fordítás szerint: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme…” (Péld 9,10) –; illetve: „…megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddokká tesz titeket.” (Jn 8,32; Károli-fordítás)

Erről a beszédes eseményről eszembe jut egy ószövetségi történet. 2Kir 22 és 2Krón 34 arról tudósít, hogy a fiatal Jósiás király utasítást adott az omladozó jeruzsálemi szentély felújítására. A munkálatok során egy befalazott tekercsre – a Deuteronómiumra – bukkantak, amelyet a király felolvastatott magának. Jósiás mélyen megrendült az üzenet hallatán, és elrendelte a zsidó vallás megtisztítását a pogány hagyományoktól. A fővárosba hívta az egész népet, hogy megújítsa az Úrral való szövetséget, és megszüntesse az idegen kultuszokat és vallásgyakorlatokat. A király eltávolította az idegen kultusztárgyakat, és kiirtatta a jövendőmondás és a varázslás gyakorlatát.

Bárcsak elmondhatnánk, hogy valami hasonló történt a Fasorban is! Istennek a megsemmisítésre ítélt igéje egyszer csak itt is előkerült a falból. Sokan határozták el akkor, hogy le kell számolni a pogány kultuszokkal.

A kérdés csak az, hogy vajon a mi esetünkben is belső megújulást és megtérést eredményez-e Isten igéjének kiszabadítása a fal rabságából. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 37–38. számában jelent meg 2019. szeptember 22-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.