Az artikuláris elnevezés a 17. századba, a római katolikus restauráció korába vezet vissza bennünket. A protestáns gyászévtizedet lezáró 1681-es soproni országgyűlés (jórészt az evangélikus vallású kuruc fejedelem, Thököly Imre harci sikereinek köszönhetően) kimondta: a királyi Magyarország területén élő evangélikusok és reformátusok vármegyénként két-két templomot építhetnek maguknak. Ezt a törvényt írásba foglalták, és ezeket a helyeket törvénycikkbe (latinul: articulus) jegyezték. Ezzel kezdetét vette hazánkban a kereken egy évszázadig tartó vértelen ellenreformáció időszaka. Az artikuláris gyülekezetek kora.  A törvény értelmében a kijelölt helyeken megkezdődhetett a protestáns templomok építése. A Habsburg-adminisztráció azonban mindent megtett annak érdekében, hogy az építkezéseket akadályozza. Ez történt a Zólyom megyei Garamszegen is. A templom számára a település szélén lévő mocsaras helyet jelölték ki a Garam folyó közvetlen közelében.  Csak fából épülhetett, fém alkatrészek nélkül. Nem épülhetett toronya és a bejárata sem nyílhatott az utcára. Ráadásul egy év alatt kellett felépíteni! Az építők azonban minden feltételnek eleget tettek. Az ezeregyszáz férőhelyes Istenháza építése 1725. október 23-án kezdődött, és a rákövetkező év október 31-én, a reformáció ünnepén fel is szentelték. 

A maglódi gyülekezet elnökségének elhatározását 2019. április utolsó vasárnapján követte a megvalósulás. A maglódi anyagyülekezet és a gyömrői leányegyházközség presbitériumának tagjai, családtagjaikkal, szám szerint negyvenhatan, útnak indultak a Felvidék felé. 

A kirándulás első állomása Korpona volt, ahol megtekintették Bocskai István fejedelem emléktábláját és – egy közúti kerékpárverseny résztvevőinek társaságában – sétát tettek a kisváros főterén.

Az autóbuszban utazók ismertetőket hallgathattak meg azokról a településekről, amelyeken keresztül mentek, illetve amelyek mellett elhaladtak. Varga Zoltán maglódi könyvtárigazgató Ipolyságról; Balázsné Durai Anikó Korponáról számolt be. Vadász László presbiter ötletes keresztrejtvénnyel egybekötve tájékoztatott Zólyom történetéről; valamint a város neves szülöttének, Balassi Bálint költőnek, kalandregénybe illő életéről mesélt. Hajdú Szilvia Garamszegről; Milyánné Blatniczky Mária hitoktató pedig a határ menti falvak (Felsőszemeréd, Gyerk, Gyűgy, Hontnémeti) múltjáról és jelenéről beszélt a kirándulóknak.

A csoport pontban fél 11-kor érkezett meg Garamszegre, ahol rövid előkészület után kezdetét vette az istentisztelet. Az előének szlovák és magyar nyelven hangzott fel. A liturgiában Lukács Máté András lelkészjelölt és P. Nagy Krisztina teológiai hallgató szolgáltak. A „Középkör” bibliaórásai segítették a „Jézus feltámadt a sírból” című gitáros dallam éneklését. A templom 1763-ból való orgonáját Petrovics Jánosné kántor szólaltatta meg. Németh Mihály lelkész „tamásvasárnapi” prédikációjában feltette a kérdést: „Miként lehet valósággá a feltámadott Jézus »Békesség néktek!« köszöntése életünkben? Úgy, ha hitünkkel nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra tekintünk, tudva, hogy »Boldogok, akik nem látnak és hisznek!« Ezt tették evangélikus eleink itt Garamszegen, amikor nem a településszéli mocsaras területre, nem a sok akadályra és nehézségre, nem az üldözőikre néztek, hanem egyedül Jézusra. Ezzel a hitükkel építették fel ezt a csodálatos fatemplomot. 

A békesség megvalósulásának másik titka pedig az, ha Jézus megáll életünk közepén.  Így lehetünk az Ő békességének hírvivői az emberek között.” Az istentisztelet végén, két nyelven hangzott fel az énekelt imádság: „Daj Boh štastia tejto zemi, všetkym ludom v nej.” – „Uram, áldd meg ezt a földet, s minden nemzetét! Napod fénye boldogítsa népek életét. Szomszédok közt megértést, szeretetet és békét. Uram, áldd meg ezt a földet, s minden nemzetét.”

A templom történetének tolmácsolásában segített Flander Zoltán, a maglódiak gömöri testvérgyülekezetének, a Hosszúszói Evangélikus Egyházközségnek felügyelője. Ez után megköszönve Jakus Anna lelkésznőnek és a garamszegi gyülekezetnek azt, hogy istentiszteletet tarthattak templomukban a kirándulók tovább indultak Besztercebányára. 

Az egykori bányavárosban Flander Veronika szegődött „idegenvezetőnek” a magyarországiak mellé. Szlovákia legszebb főterének sok látványossága tárult a csapat elé: a Szent Erzsébet-templom, Bél Mátyás lakóháza, a Bethlen-, Beniczky- és Thurzó-ház, az Óratorony. Az evangélikus templomnál tett kitérőt követően pedig az Urpin-dombról nyílt páratlan panoráma a városra. 

Közben eltelt a délután is. Hazafelé kellett venni az irányt. A fárasztó, de a maglódiak és gyömrőiek evangélikus identitását erősítő, közösségformáló kirándulás nagy hatással volt minden résztvevőre. Áldott volt annak megtapasztalása, hogy bár az Isten nem fából és kőből épült házakban lakik, mégis bennük, köztük volt Isten országa a garamszegi evangélikus templomban tartott istentiszteletükön. Csoda-e hát, hogy több jelenlévőben megfogalmazódott a vágy: jó lenne a garamszegin kívül a többi felvidéki evangélikus fatemplomot Késmárkon, Liptószentkereszten, Isztebnében és Lestinben felkeresni. Vagy akár Magyarországon a nemeskéri artikuláris templomot. Az elhatározást csak tett kell, hogy kövesse és valóra válhatnak ezek a tervek is!

A garamszegi templomban készült fényképeket Jakus Anna lelkésznő jóváhagyásával tesszük közzé.