ÉLŐ VIDEÓ:

Kondor Péter püspök bevezető áhítatban a 25. zsoltárt idézte. Rávilágított arra, hogy ebben az igében a zsoltáros arra hívja fel az összegyűlt pedagógusok figyelmét arra, hogy az Isten útján járjanak, és el ne tévedjenek a tanév ezerféle útvesztőjében. 

„Sosem az én utam a fontos, hanem az Isten útja” – mondta a püspök, aki szerint nem kell feszegetni a jövő titkait, aggodalmaskodni, mert vannak olyan dolgok, amelyek még nem nyílnak meg az ember előtt azért, mert Isten azokat magának tartja még fenn.”
„A saját magunk esze alapján sokszor rossz úton járnánk… Isten erejével telve, az előtte való engedelmes meghajlással lehet szolgáló, hívő életet élni” – tette hozzá.
„Az útnak csak kis részleteit láthatjuk, de Isten örökkévaló dicsőségébe akar elvezetni. Alázatban tart, kegyelmére szorulunk, de tudjuk, hogy elég minden napnak a maga baja. Ha kérjük a vezetését, akkor nem tévedünk el, és tudjuk a következő lépést” – magyarázta a püspök, aki a vezess és taníts igékre felhívva a figyelmet hangsúlyozta, hogy a felülről jövő erővel Krisztust hordozó, kiábrázoló életet kell élnünk, olyat, hogy – még ha nehézségeink is támadnak – tudjuk Istenre tekintve elhordozni azokat. Isten ugyanis a küzdelemben is sok áldást rejt el számunkra.

Krámer György országos irodaigazgató is köszöntötte az egybegyűlteket. Három gyermek édesapjaként személyes érzéseit osztotta meg a pedagógusokkal az iskolakezdés előtt. Hangsúlyozta azt, hogy bár sokszor apai hivatásában azt érzi, hogy nehézségei adódnak, de olyankor mindig van egy olyan pont, amely mégis továbblendíti őt a nehézségeken. A pedagógusok számára azt kívánta, hogy örömmel merjenek találkozni újra a hivatásukkal, ne csak a csengő, ne csak a gyerekek hívják őket vissza az iskolába, hanem az egzisztenciális érintettségük, elhívásuk és elhivatottságuk is.

Veizer Valéria, az aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium igazgatónője rendkívül frappáns, az óra szóra (példánul: tanévnyitóra, tanóra, óravázlat, előadóra, valóra, kapóra, találkozóra, hívó szóra, tanévzáróra) felépített hozzászólásában iskolájukról, az előttük álló, tanév alatti kihívásokról szólt.

Az első plenáris előadást Csermely Péter tartotta Krisztusi erények, mint a tehetséggondozás szakmailag is fontos alapjai címmel. A tehetségek támogatásáról szólva először is azt hangsúlyozta, hogy meg kell próbálnunk más szemmel nézni. A négyéves Jézusra is bizonyára furcsán nézhettek, hiszen mindig tudta, mi a játék vége; mindig mást csinált, mint amit elvártak tőle; mindig igaza volt; mindig rébuszokban beszélt. Ezután három krisztusi erényt emelt ki, az alázatot, a tisztaságot és a szegénységet.

Az alázat nem a megaláztatás, hanem a lélek kopernikuszi fordulata, azaz rájönni arra, hogy nem az ego, hanem Isten van a világ középpontjában. Ez nem szegényít, hanem kinyitja a lelket és gazdagít. A tiszteletre és engedelmességre való nyitottság, a kreatív élet állapota. Nem szolgaságba taszít, hanem erőt ad. „Az alázat olyan üres teret teremt Istennek, amelyben Isten lakozhat és dicsősége megmutatkozhat.” (Timothy Radcliffe) Alázattal érezhetjük meg azt, hogy mi az a jó a világban, amelyet épp mi segíthetünk kibontakozni.

A tehetségben való kiteljesedés nem mások ellenére, hanem másokat gazdagítva, segítve jön létre. A megajándékozott belső álmainak ad megvalósulást.

A tisztaság lehet hétköznapi higiéniai vagy erkölcsi értelmű, jelen esetünkben azonban az Istenhez való közelség mértékét jelenti. A Krisztussal való együttlét a prioritás. Ez torzításmentes tükrözése az Atya akaratának, szeretetének, dicsőségének.

A szegénység ott jön be a képbe, amikor minden más ügy jelentőségét veszti, és Isten válik az egyedül fontos dologgá az életünkben. Időt kell szakítani az élet átgondolásához, a dolgok másként látásához.

Ezután Prőhle Gergely országos felügyelő bejelentette, hogy az evangélikus egyház továbbra is nagy gondot szeretne fordítani a tehetségek, de a rászoruló gyerekek támogatására is. Mivel az egyháznak volt már egy Sztehlo-ösztöndíja, ahol mindkét szempont alapján az evangélikus diákokat igyekeztek támogatni, ezt szeretnék ezentúl másképp kezelni, mert ez sok nehézséget okozott az elbírálásnál. Az MEE Országos Presbitériumának döntésének értelmében létrehoznak egy másik ösztöndíjalapot is, amely a Schediusz Lajos ösztöndíj elnevezést fogja viselni. Ezzel az ösztöndíjjal ezentúl csak tehetséges diákokat támogatnak az evangélikus lelkiség, a tudományos orientálás jegyében. A Sztehlo-ösztöndíjjal pedig a rászoruló diákokat, felekezeti hovatartozás nélkül.

A két ösztöndíjra 30 millió forintot fordít az egyház évente. A két ösztöndíjnak egy kuratóriuma lesz, az eddigi bizottságot további tagokkal egészítik ki.

Az egyház távlatokban szeretne gondolkodni. Az egyházvezetés fontosnak tartja a minőségi oktatás mellett az egyéniség figyelembevételét. A mély hit előmozdítása mellett a társadalmi és kulturális szerepvállalást szeretnék motiválni, az evangélikus hagyományokra alapozva a nyitottság, a nem kizárólagosság jegyében.

A tehetség szolgálatában címmel Majorosné Lasányi Ágnes, az EPSZTI igazgatója tartott előadást, amelyben felelevenítette az evangélikus hagyományokat, a stratégiai kérdéseket és az összefogás, az építkezés, a közös stratégia és a sokszínűség jegyében a jövőről is értekezett.

Utána Richly Zsolt, a Luther-rajzfilm alkotója mutatta be a filmhez kapcsolódó digitális tananyagot.

A délutáni szekciók gyakorlatorientált foglalkozásokkal, bemutatókkal várták a pedagógusokat az alábbi témákban:

1. Sakk játszótér az óvodákban
2. Tehetséggondozás a matematika területén
3. Tehetséggondozás a művészeti nevelés területén
4. Sport és tehetség – az iskolákban
5. Luther „tananyag” és társasjáték a gyakorlatban
6. Intézményvezetői konzultáció

Az alkalom záró istentisztelettel ért véget, amelyen Szemerei János oktatásért felelős püspök prédikált, a liturgiában pedig Lőrincz Csaba helyi lelkész segédkezett.

A püspök a 100. zsoltár 4–5. versei alapján elmondta, hogy diák, igazgató, tanár, szülő, mindenki másképp készül az évnyitóra. A nyár vége új találkozást, új kihívásokat, új lehetőségeket és új esélyeket tartogat mindenki számára. A kapunyitással kapcsolatban a jeruzsálemi templom példáját hozta fel, amely védett és különös élményeket tartogató hely volt mindenki számára.

A 12 éves Jézus, amikor a szent városba ment szüleivel, szintén Atyja közelségébe vágyott. Az írások értelmezése, a tanítás hallgatása jó. Isten közelében kezdhetjük mi is a tanévet, és ezt kell megismertetnünk a diákokkal is. Régi korokban a diadalmas sereg ment át kapukon a városba vonulva. Jeruzsálembe majd a Messiás az Aranykapun át fog megérkezni a végidővárás szerint. Jézus azt mondja, ő az ajtó, aki az Atya felé kaput nyit. 

„Az egyházi oktatás több, mint a tantárgyak megtanítása – mondta a püspök. – Nemcsak a szabályok megtanítása a cél, hanem a szabadító Istenhez való vezetés is. Az Úr hűséges generációkon keresztül is, kapcsolódhatunk hozzá az idei tanévben mi is.”

FÉNYKÉPALBUM: