„Csodálatos! Pénzt küldött az egyik kiadó!

Végre megvalósíthatom vágyamat, amit évtizedek óta táplálok szívemben: Görögországba utazom! Látom magam ismét, amint Frankfurt am Mainban a Lessing gimnázium tantermében ülök. A tanár úr a klasszikus Hellászról mesél: hogyan közelednek a hajók a kék Földközi-tengeren Athén kikötője, a Pyreus felé. Magam előtt látom a fehér vitorlákat, és hallom a legénység büszke örömrivalgását. Már messziről észrevették a felvillanó lándzsahegyet a harcias Pallasz Athéné istennő óriás szobrán, mely ott áll magasan Athén felett a sziklacsúcson, az Akropoliszon. A tanár beszámol Szókratészről, a filozófusról. Lélekben visszamegyek vele Athén utcáin. Hallom a polgárok üvöltését, amint az Agórán, a piacon ujjongva köszöntik a büszke Periklészt. Fején ott csillog a gazdagon díszített sisak.

Évtizedek teltek el azóta. Öreg ember lettem. A klasszikus Hellász alakjai visszavonultak. Egy másik kép háttérbe szorította őket: Pál apostol képe, aki – mint az Apostolok Cselekedetei 17-ből tudjuk – Athénben hatalmas prédikációt tartott. Istentiszteleteimen néhány vasárnap óta Pál megtéréséről beszélek. Ez csak fokozta bennem a vágyat, hogy egyszer lássam Görögországot. Végig kell mennem egyszer Pál nyomdokain Athén városában, mely felett „háborgott… látva, hogy a város bálványokkal van tele”. Végig akarok sétálni egyszer a piacon, amelyen vetekedett „minden nap azokkal, akiket előtalált”, és ahol a sztoikus filozófusok vitatkoztak vele. Igen, aztán felvitték őt a „törvényszék terére”. A görög szövegben Areopágosz áll. Miféle tér volt ez?

Vasárnap délelőtt még Essenben beszéltem egy nagy gyülekezet előtt arról az Igéről, amit a felmagasztalt Krisztus Pálról mond: „…hordozza az én nevemet a pogányok…előtt…” Délután a Swiss Air gépe már Athén repülőterén landolt.

A bejáratnál nevetve integetnek felém: ott áll egyik vejem fiatal feleségével és a legidősebb leányom. Lelkesen, klasszikus görög nyelven üdvözlöm őket: „Charein oi agapetoi!” (Legyetek üdvözölve, szeretteim!) Autójuk a repülőtér előtt várakozik, s miközben valamennyien beszámolnak a nagyszerű utazásról, tekintetem körülfogja a kék tengert, a pálmával szegélyezett utakat, az óriási modern várost, mely felé tartunk. És ott – igen, ott emelkedik az Akropolisz a márványtemplommal…

A továbbiak itt olvashatóak.