A templomot 1829-ben szentelték fel. A XX. század elején Reményik Károly tervei alapján megnövelték a tornyát. E század folyamán többszor végeztek kisebb javításokat az épületen, de legutóbb 1967-ben örvendhetett a belső tér átfogó belső felújítási munkálatoknak. K

özel ötven év után 2012-ben kezdődtek el az előmunkálatok, amikor felújították a templom középkori sekrestyéjét, és a hozzá kapcsolodó tereket istentiszteletre alkalmas terekké alakították. A műemlék templom megfelelő restaurációja igen sok költséget jelentett, így a több éves gyűjtés, a gyülekezeti tagok adományai mellett elengedhetetlen volt a Kolozsvár Polgármesteri Hivatalának, a Kolozs Megyei Tanácsnak, a városi tanácsnak, a román és magyar kormány egyházi- és vallásügyi államtitkárságának támogatása, valamint a közösségükért felelősséget érző kolozsvári vállalkozók adományai. 2013. januárjában Guttmann Szabolcs építész vezetésével elkezdődhetett a gyökeres belső restauráció, amely a boltíves mennyezet, az ablakok és a kőoszlopok felújításán túl a falak festését, korszerű elektromos rendszer beszerelését foglalhatta magába. A bútorzat festése, a hangverseny orgona-, a torony felújítása és a templomkülső javítása a jövő anyagi lehetőségeitől függ.

Az ünnepi hálaadó istentiszteleten Isten igéjét 1Kor 3, 11 alapján Adorjáni Dezső Zoltán püspök hirdette. „A megújult, megtisztult, felfrissült templombelső nem csak szépre, hanem gyönyörűre sikerült” – vallotta a munkálatok sikerének örvendő püspök. A szakszerűen és igényesen felújított templomtér így méltán lehet a kincses város legdrágább, az evangélikus közösség számára pedig mindennél drágább gyöngyszeme. Az igehirdetés szavai az 1977-es bukaresti, 1500 ember életét követelő nagy földrengés személyesen átélt katasztrófájáról is beszámoltak. A földrengésben azok az épületek pusztultak el, amelyeknek nem készült becsületes alapja. „Lelki épületeinket jó alapra, a hitre kell felépíteni” – mondta Adorjáni Dezső Zoltán püspök. Salamon templomszentelő imáját idézve az igehirdető püspök elmondta, önmagában a tér még mindig nem elegendő, hanem csakis a könyörülő Isten dicsőséges jelenléte szentelheti szakrális térré a templombelsőt. Reménysége, hogy a gyülekezet és a város lakossága is gyakran tér Isten ezen áldott szent házába.

A kétnyelvű hálaadó istentisztelten közreműködött Zelenák József püspökhelyettes-esperes, Köncze Geréb Árpád esperes, Fehér Attila egyházkerületi főtanácsos, Kalit Eszter lelkész és Fejér Olivér lelkész, aki köszöntő szavaiban a szent tér és az Isten kapcsolat szoros viszonyáról szólt. A tér minden eleme arra hivatott, hogy Istenhez közelebb vezessen. Mivel magyar és német gyülekezet építette közel kétszáz évvel ezelőtt Isten eme házát, így a jelenleg is kétnyelvű, örökségét őrző közösség magyar és német nyelven adott hálát a felújításért. 

A közös úrvacsora vétel után sor került az egyházközség rendkívüli, ünnepi közgyűlésére, amelyet dr. Csutak Ibolya felügyelő és Fehér Attila lelkész nyitottak meg. Fehér Attila köszönetet mondott a támogatóknak, akik anyagi adományaikkal lehetővé tették a munkálatokat, és felszólította azt a több fős kivitelező csapatot, akik sok-sok órás igényes munkával átvarázsolták a gyülekezeti tagok második otthonát. A megérdemelt vastaps után Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke két fontos üzenetet fogalmazott meg. A templomfelújítás arról tanúskodik, hogy a közösség nem akarja gyökereit elfejeteni, és hiszi, hogy nem kell menekülnie, hanem itt, szülőföldjén, a nehéz idők ellenére is képes megmaradni. Jövőbe vetett hittel és a közösség tevékeny szeretetével lehet jövőt építeni.

Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője és a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának helyettes államtitkára ünnepi beszédében a hálaadó ünnepség jelentőségét emelte ki. Véleménye szerint üzenetértékű ez a megvalósítás az egész európai keresztyénség számára. Meggyőződése, hogy Isten arca ott van velünk még a nehéz időkben is, és a keresztyén kultúrájú Európa megmaradásában a protestáns lelkiségnek és a magyar szakmai tudásnak fontos szerepe van.

Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármester asszonya a magyar közösség és egyben hivatala cselekvőképességéről vallott. Erdély magyar közösségének értékrendjéhez hozzátartozott és hozzátartozik Isten házának megbecsülése, és ez meglátszott a nagy méretű anyagi alapok előteremtésében is.

Máthé András, a Kolozs Megyei RMDSZ elnöke, parlamenti képviselő a kitartó munkáért, Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke a pedig nyitott, befogadó magatartásért méltatta az evangélikus gyülekezetet.

A köszöntések csak a munkálatokat vezető építész és a kivitelező szavaival lehettek teljesek. Így Guttmann Szabolcs, a Románia Építészkamara Erdélyi Szervezetének elnöke, Nagyszeben volt főépítésze örömmel vallott az igényes és reménykeltő restaurálási munkálatokról. Adrian Petruş, a felújítás kivitelezését vezető vállalkozó köszönetet mondott azért, hogy egy ilyen szakrális térben dolgozhattak, és a munkatársai nevében a vallott arról, hogy nehéz számukra most búcsut venni ettől a helytől.

Az ünnep fényét, pompáját Laczkó Vass Róbert, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészének szavalata (Reményik Sándor Templom és iskola és Weöres Sándor Mosoly az arcodon) tovább fokozta. A kiváló zenei összeállítás, Mihaela Maxim (szoprán), Ambrus László (trombita) és Horváth Zoltán (orgona) közreműködésével valóságosan „a jövő nyitányává” emelte a hálaadó ünnepséget.