Szita Szabolcs, az emlékközpont igazgatója köszöntőjében arról beszélt, hogy Járosi Andor „egy kedves arc volt”, akiből „áradt a szeretet”. Úgy látja, azért van szükség arra a szeretetre, amely Járosi Andorból is áradt, mert „ez győzheti le a gyűlöletet”, és azért is rendeznek ilyen megemlékezéseket, hogy „győzzön a tolerancia, a szeretet”.

Nagyon szomorú kötelesség – amelyet már évtizedekkel korábban el kellett volna végezni -, hogy táblákon örökítik meg azok nevét, akiket „megölt a gyűlölet” – fogalmazott. Járosi Andor kiemelkedő példa mindenkinek, ezért állítanak most neki emléktáblát – jelentette ki.

Prőhle Gergely, az evangélikus egyház országos felügyelője elmondta: a táblaavatás Járosi Andor emlékére „emlékeztető gesztus”, valamint „szép egybeesés” a reformáció kezdetének 500. évfordulójával.
Járosi Andorból sugárzott a hit, és „talán a kegyelembe vetett bizakodás áradt belőle”, ebből származott a magabiztossága, hogy nem tartva a rendszer veszélyeitől a saját értékrendjét követte – mondta. Hozzátette: az egykori lelkész nem félt a körülményektől, azt tekintette természetesnek, ami leginkább megfelelt a lelkiismeretének, ami a Szentírásban írva van.

Prőhle Gergely hangsúlyozta: ma emlékezünk az evangélikus lelkészre, a kiváló értelmiségire, irodalmárra, az embermentőre, a kommunizmus áldozatára, „de leginkább arra a hívő emberre, aki azáltal lett olyan, amiért most becsüljük, mert a kegyelembe vetett hite erőt adott ehhez”.

Adorjáni Dezső Zoltán kolozsvári evangélikus püspök azt mondta: Járosi Andornak a mély hite és „tisztes embersége” határozta meg az életét. Saját egzisztenciáját, életét, sőt családja biztonságát kockáztatva bújtatott zsidókat, hamis keresztleveleket állított ki nekik, mégis biztonságban érezte az életét, „mert Isten kezébe helyezte azt”. Végül „ő maga is áldozattá vált” – idézte fel.

Járosi Andor tiltakozott a zsidók elhurcolása ellen, hamis keresztleveleket állított ki nekik, lakásában pedig több zsidót is bújtatott, miközben az evangélikus parókián német katonák laktak. Azzal is a zsidó közösség iránti szolidaritását fejezte ki, hogy a kolozsvári gettó kiürítése után eltemette a zsidó halottakat. Járosi Andor a magnyitogorszki fogolytáborban halt meg 1944 karácsonyán. A Járosi házaspár 1999-ben a Világ Igaza kitüntetésben részesült.