Jeszenák János 1800. január 22-én született Pozsonyban, iskoláit szülővárosában végezte. Tanulmányai befejeztével kétéves külföldi utazásra indult, melynek során Olaszországban, Franciaországban és Angliában szerzett tapasztalatokat. Hazatérése után a közügyek iránt érdeklődő és a magyar szuverenitás gondolatát magáénak valló Jeszenák az ellenzékhez csatlakozva aktívan részt vett a Nyitra vármegyei gyűléseken és az országos politikában is jelentős szerepet vállalt.

Előbb a nyitrai evangélikus esperesség főfelügyelője, majd 1841-től az evangélikus iskolák Dunáninneni Egyházkerület felügyelője lett. 1848-ban, Szemere Bertalan belügyminiszter javaslatára Nyitra vármegye főispánjává, majd tejhatalmú kormánybiztosává – így a felvidéki katonai körzet kormánybiztosává – nevezték ki. Kormánybiztosi időszakának egyik fő érdeme, hogy leverte az 1848. szeptemberi szlovák felkelést. Jeszenák a felkelés hírére mozgósította a megyei nemzetőrséget és a 34. gyalogezred két századát, akik az osztrák pénzből finanszírozott szlovák felkelő csapatokra előbb szeptember 26-án Szenicénél, majd szeptember 28-án Ótura és Miava között súlyos vereséget mértek.

Szintén Jeszenák kormánybiztosi tevékenységéhez köthető, hogy Lipótvár magyar kézen maradt: Karl Bibra ezredes, a várőrség parancsnoka 1848. október 7-én a vár elhagyására és kapitulálásra készült. A terv végrehajtását a báró akadályozta meg, aki október 14-én a környéken mozgósított nemzetőrökkel zárta körül az erősséget és felszólította a várbelieket a magyar zászló kitűzésére. A tárgyalások eredményeként október 16-án a várőrség kivonult a várból, és Bibra ezredes lemondott várparancsnoki tisztségéről. Jeszenák János háromszáz nemzetőrt hagyott hátra a vár védelmére.

1849-ben jelentős erőket igyekezett kiállítani a Morvaország felől betörő Balthasar Simunich altábornagy csapatai ellen, azonban december 16-án a nagyszombati ütközetben a magyar csapatok vereséget szenvedtek. Jeszenák előbb Érsekújvárra majd a komáromi erődbe tette át székhelyét. 1849. júliusában csatlakozott a Görgey Artúr vezette feldunai hadsereghez és azzal együtt vonult Aradra. A világosi fegyverletétel során orosz fogságba esett, több magyar politikussal együtt átadták az osztrákoknak. A szabadságharc bukása után a vérbíróság halálra ítélte. 1849. október 10-én, Pesten, kivégezték.

„Egyébiránt én azon hitben halok meg, hogy a haza sorsa jobbra fordul, mert Európában fel kell a lelkiismeretnek ébrednie, s ez a külső nemzeteket kényszeríteni fogja megtenni nemzetünkért azt, mit ezúttal vagy meg nem tehettek, vagy megtenni elmulasztottak.”

(Részlet Jeszenák János kivégzése előtti utolsó gondolataiból, melyeket Székács József evangélikus lelkész jegyzett fel.)