Aklan György Hódmezővásárhelyen született, a veszprémi egyetemen [Veszprémi Vegyipari Egyetem, ma Pannon Egyetem – a szerk.] vegyészmérnökként végzett 1968-ban. Ennek előnye, hogy tisztában van vele: a természet a legjobb vegyész. Szőlész-borász szakmérnöki diplomáját a Budapesti Corvinus Egyetemen védte meg 2007-ben. Huszonöt évig dolgozott a Ciba svájci vegyipari cég képviseletén vegyészmérnök tanácsadóként, közben a hobbijának élt. Már az egyetemi évek alatt művelt szőlőt barátjával, a diploma megszerzése után nem sokkal vett egy szőlőterületet Tihanyban. Az első szőlőbirtokát 1985-ben vásárolta Lesenceistvándon. A szőlő és a bor szeretete itt kezdődött, noha ezt gyerekként már földet művelő alföldi nagyapjától megtanulta.

„2004-ben lettem nyugdíjas, és akkor elhatároztam, hogy komolyan belevágok a szőlészetbe. A kedvtelésből mesterség, a hobbiból elkötelezettség lett. Azt hittem, hogy ha ez ennyire jó kicsiben, akkor biztosan még jobb lesz nagyban. Ez csak részben igaz: a munka megnőtt, a szórakozás lecsökkent. De nem bánom, mert ez a hobbim, szeretem csinálni, annak dacára, hogy nem túl gazdaságos.”

A szőlő és a balatoni táj, a Lesencevidék csodálatos szépsége lenyűgözte és vonzásában tartotta őt, amit az ott élő emberek őszintesége, természetes okossága, segítőkészsége tovább erősített. Megalapították az Aklan Családi Pincét Lesencetomajon, jelenleg kilenc hektár ültetvényterületen gazdálkodnak, összesen kilencszázötven hektoliterre méretezett pincészettel. A területen gondoznak chardonnay-, szürkebarát-, cabernet sauvignon-, kékfrankos-, syrah-, cabernet franc- és cserszegifűszeresültetvényeket. A családi vállalkozásban dolgozik felesége és Révfülöpön élő András fia, valamint néhány munkatárs (több a női munkaerő, mivel a szőlő finom kézi munkát igényel). Mindenki mindent csinál: a szőlőben, a pincében dolgozik, palackozza, kiszállítja a bort. Aklan György úgy mondja: ő a főborász és egyben a főportás is.

„Vegyész vagyok, ennek következménye, hogy nem szeretem a vegyszereket. Sem enni, sem inni, sem eladni, sem a földben, ezért amennyire csak lehet, vegyszermentesen dolgozunk. Majdnem biotermelés, de nem teljesen az, a szabályokat azonban betartjuk. Enyhébb, III. kategóriájú, zöld jelzéssel ellátott permetszerrel permetezünk. A gyomirtás mechanikus, gépi kapát használunk. A szüreten csak kézi munkát alkalmazunk, ládákba tesszük a szőlőt, nem törjük a gyümölcsöt, a mustot ülepítjük. A kézi munkát – amennyire lehet – próbáljuk redukálni, mert nagyon nehéz embert kapni.”

Aklan Györgynek a borászatban is ugyanaz az elve, mint a szőlészetben: minimális vegyszert használni. Kén-dioxidot muszáj, azt nem lehet elkerülni. Beszél a modern borászatban alkalmazott úgynevezett irányított erjesztésről, amelyet ők is végeznek. Amit viszont nem használnak, az a fajélesztő; természetes élesztőgombákkal erjesztik a mustot, nem előállított élesztőgombatörzzsel. Számára a fajélesztők kicsit idegen illatokat állítanak elő, jobban kedveli a borok natúr illatát, amely persze kevéssé intenzív.

„Maradi a filozófiám: a Jóisten megtermeli a szőlőt, megcsinálja a bort, nekem egy feladatom van, hogy vigyázzak rá. Én a nehezebb, testesebb borokat kedvelem, de nyáron nem árt a könynyebb üdítőbor. A szőlészetet lépcsősen fejlesztettük: a birtokot három részletben vettük meg, aztán a pincét; egyszerű téglapince volt. Kevésnek bizonyult a pince területe, tároló, feldolgozó; bővítettük. Ennek alapterülete százhúsz négyzetméter, az egyik ászokpincéé hatvan négyzetméter, a másiké kilencven négyzetméter. Ezt a pince tetején lévő házat 2012- ben építettük. A faluban lévő háznál van egy harminc négyzetméteres palackozó, palackérlelő. Munkának nagy gazdaság a mienk, szőlészetnek kicsi. De ha az embernek van öt perce, és leül, körbenéz itt, a hegyen, akkor azt mondja, hogy megérte. A Balaton öt kilométerre van, de az elmúlt években talán csak ötször voltam fürdeni, az unokákkal. A szőlő nagy úr, minden percet megkövetel.”

Aklan György édesapja evangélikus volt, őt is, fiait is annak keresztelték. Jár templomba, részt vesz az egyház életében, a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ által rendszeresen szervezett borfesztiválon. 2017-es cabernet franc borával első díjat nyert 2018-ban, akkor azt választották a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület borának. Hogy miért erre a borra esett a neves szakemberekből álló zsűri választása, nem tudja. Borait az evangélikusok az országban több helyen is kóstolhatták, például a Budavári Palotában tartott Katalin-bálban vagy a múzeumok éjszakáján.

Forrás: Dunántúli Harangszó – a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület lapja, 2020. ősz.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 43–44. számában jelent meg 2020. november 8-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.